Írta: G. P. Taylor

Papként mindig gyanakodva néztem a friss szülőket, amikor a templom hátsó részében rejtőzködtek négyéves kisgyerekük kezét szorongatva. Tudni lehetett, hogy pár héten belül a helyi egyházi iskola jelentkezési lapjaival jelennek majd meg, és miután aláírtad, soha többet nem látod őket.

A falunak – ahol éltem – volt egy remek iskolája, de a szülők egy része egyházi iskolába szerette volna járatni a gyerekét, és ezért bármire hajlandó lett volna. Hónapokon keresztül tűrték az istentiszteleteket és akár a konfirmációt is végigcsinálták, hogy megkaphassák a jelentkezési lapra azt a varázslatos aláírást.

Valahogy azt érezték, az egyházi iskolák sokkal jobb kompromisszumot jelentenek, és ezek vannak a legközelebb egy magániskolához anélkül, hogy fizetniük kellene érte.

Lehet, hogy igazuk volt, de nagyon könnyű úgy magas oktatási színvonalat fenntartani, ha szelektív iskola vagy.

A gond az, hogy az egyházi iskolák a középosztályt vonzzák, kevesebb ingyenes iskolai étkeztetésen lévő gyereket tanítanak, és nem terhelik őket ugyanazok a gondok, mint a nehezebb körülmények közt működő iskolákat. Gyakran a legjobb tanárokat vonzzák, mert könnyebb ott tanítani és jobb magatartási normák vannak. Ez nem az iskolában lévő valamiféle spirituális varázslat miatt van, ami megnyugtatja a gyerekeket, hanem azért van, mert az ilyen iskolákban összességében okosabb gyerekek járnak, akiknek jobb módú és támogatóbb családjuk van.

A szülők kompromisszumot kötnek e miatt a jobb minőségű oktatás miatt, és engedik, hogy a gyerekeiket indoktrinálják az illető iskola vallásába. Egy modern, szekuláris társadalomban ennek rengeteg veszélye lehet.

A legtöbb hitrendszerrel az a baj, hogy megosztó dolgokat állít. Természetüknél fogva arra az elvre alapszanak, hogy csak ők tudják az egyetlen helyes utat Istenhez, és minden másik út hibás vagy rossz.

Sokan olyan dolgokat tanítanak, amelyek ellenkeznek a társadalmunk által elfogadott nézetekkel. Hogy tudná egy felekezeti iskola azt tanítani, hogy minden hit egyenlő, ha a hitük azt követeli meg, hogy a tagjai azt higgyék, csak ők tudják az egyetlen utat Istenhez?

A kereszténység és az iszlám is ezt mondja, és nem kell hinni annak, aki azt állítja, hogy ez nem igaz.

A homoszexualitás, a teremtés, a nemi különválasztás és a fogamzásgátlás csak egy pár példa olyan területekre, ahol ezek az iskolák hadilábon állnak a világgal. Egyes iskolákban olyan meghaladott dolgokat tanítanak Istenről a gyerekeknek, ami már-már középkori.

De jó dolog egyáltalán az iskolákban jelen lenni a vallásnak? A közoktatási törvény szerint [A szerző brit állampolgár, így az elemzése is az brit helyzetet tükrözi. - A szerk.] minden iskola köteles valamilyen istentiszteletet nyújtani. A gyerekek gyűljenek össze és imádkozzanak, énekeljenek vagy adjanak elő valamilyen vallásos történetet. Ez talán harminc éve még elfogadható volt, de a helye a társadalomban ma már megszűnt.

A lakosságnak csak hét százaléka jár rendszeresen templomba, miért van hát az, hogy az iskolák országszerte Isten kerítőügynökeiként kellene, hogy működjenek?

Ez egy meghaladott és eléggé nevetséges fogalom. Sok tanárnak okoz nehézséget a megközelítésüket egyensúlyban tartani, és egyeseknek az egész ötlet maga kényelmetlen.

Azt gondolom, a hitnek csak úgy van helye az iskolában, ha a matematikával és a tudományokkal azonos szinten beszélünk róla. Fontos, hogy még mindig tanítsák és kötelező legyen minden diáknak, de tantárgyként, nem pedig spirituális gyakorlatként.

A vallásos hiedelmeket nem lenne szabad senkire rákényszeríteni, és mindig korosztálynak megfelelően kell beszélni róla, megfelelő érzékenységgel.

Az iskolai vallásgyakorlat gyakran káros hatással van a diákokra, és eltaszítja őket az Isten fogalmának vizsgálatától, ahelyett, hogy nyitottá tenné az elméjüket rá.

A növekvő fundamentalizmus korában fontos, hogy az elméleti tanulmányozáson kívül minden hitet eltávolítsunk az oktatási rendszerünkből. A diákok a hitről egy kritikus és elemző környezetben kell hogy tanuljanak.

Lehetővé kell tenni, hogy a vallásos dogmákat és a meghaladott kulturális eszméket kifogásolni lehessen, és ne kelljen őket abszolút igazságként elfogadni.

A szekularizmusra az iskolákban a következő generációk érdekében van szükség. Az iskoláknak intellektuális szempontból biztonságos helyeknek kell lenniük, és a vallásos érdekeltségű csoportok befolyásától távol kell lenniük.

A hit egy tantárgy kell legyen, és nem egy mód arra, hogy a diákokat kiválasszák, és az imákat, illetve az istentiszteleteket vissza kell tenni azok kezébe, akik a hitet az oktatási intézményektől távol szeretnék propagálni.

Forrás: GP Taylor: Why faith has no place in our schools

A fordítást a Magyar Szekuláris Egyesület készítette