Egy jelentős és új intézmény, a Pew Kutatóközpont eredményei a szekularizmus fontosságára mutatnak rá. CJ Werleman írása.

Számos tanulmány szerint világunk egyre kevésbé erőszakos, még a háborúskodás is visszaszorulóban van. Van azonban egy olyan szelete az életünknek, amely továbbra is feszültséget és agressziót gerjeszt az emberek között. Az amerikai Pew Kutatóközpont felmérése szerint a vallási ellenségeskedés 2012-ben 6 éves rekordot döntött.

A Pulitzer-díjas harvardi pszichológia professzor, dr. Steven Pinker a következőt írja: „Az emberi faj létezésének legbékésebb korszakát éljük most.” A professzor elismeri, hogy: „Egy olyan évszázadban, amely szeptember 11-gyel, Irakkal és Darfurral kezdődött, az a kijelentés, hogy egy példátlanul nyugodt időszakot élünk valahol a képzelgés és a provokáció között helyezkedik el.”, viszont míg ma minden háború a címlapokra kerül, addig a középkorban sokkal több áldozattal járt, és sokkal gyakoribb volt a háborúskodás. Az egész világon jelentősen csökkent az erőszakos bűncselekmények száma az elmúlt néhány évtizedben. Pinker szerint e fejlődésnek az okai összetettek, de az iskolázottság és az a képességünk, hogy jobban más helyébe tudjuk képzelni magunkat, biztosan közrejátszottak.

A vallásosság ellenben változatlanul nagy szerepet játszik a csoportorientált gondolkodásban, amely az ember és ember közötti különbségeket örök túlvilági jutalomban vagy szenvedésben méri. Sam Harris, a „Tények és keresztények” című könyv írója a következő megfigyelést teszi: „A hit kétféleképpen idéz elő erőszakot. Vagy azért ölik meg egyesek az embertársaikat, mert úgy hiszik, a Teremtő ezt kívánja tőlük, vagy azért keverednek konfliktusba egymással egyre nagyobb számban, mert kapcsolataikat a vallási hovatartozás alapján határozzák meg. A muszlimok szükségképpen a muszlimok mellé fognak állni, a protestáns a protestánst támogatja, a katolikus pedig egy másik katolikust.”

A Pew Kutatóközpont szerint 2012-ben a vizsgálatban résztvevő 198 ország és tartomány egyharmadában (33%) magas vallási erőszakot mértek a 2011-ben meghatározott 29% és a 2007-es 20%-hoz képest. A vallási atrocitások aránya minden jelentős régióban emelkedett, leszámítva Amerikát. A legdrámaibb növekedés olyan területeken érezhető, amelyek még mindig a 2010-11-es politikai forradalmak, az Arab Tavasz hatása alatt vannak.

Tüntetők Kairoban 2011 januárjában

A tanulmány szerint még az eddig is magas vagy nagyon magas vallási jellegű társadalmi erőszakkal együtt élő országokban is jelentős emelkedés tapasztalható. „A vallási kisebbségek ellen elkövetett támadások 47%-ra emelkedtek 2012-ben, a 2011-ben tapasztalt 38% és a 2007-ben tapasztalt 24%-hoz képest.” A Pew számtalan olyan kisebbségek elleni támadást említ, ahol a többségi vallás tagjai voltak az elkövetők. A többségben lévő Srí Lanka-i buddhisták például muszlim és keresztény kegyhelyekre rontottak rá 2012 áprilisában. Egy líbiai kopt ortodox templomban több hívő is meghalt, ami az Egyesült Államok külügyminisztériuma szerint a 2011-es forradalom óta az első templom elleni támadás volt.

„Az egyik leggyakoribb dolog, amit ezekben az országokban látunk, az a felekezetek közötti összetűzés.” –  mondta Brian J. Grim, a Pew egyik vezető kutatója. „Pakisztánban amellett, hogy a keresztény kisebbség ellenséges környezetben él, a muszlim irányzatok, szunniták, síiták és az ahmadíják között is konfliktus van.”

A kutatás olyan jelenségekben is növekedést mutatott ki, mint a nőkkel szembeni erőszak a vallásos öltözettel kapcsolatban, vallási indíttatásból felhergelt tömegek által elkövetett támadások, felekezetek közötti erőszak és vallási terrorizmus. Utóbbit öt országból legalább egy tapasztalta 2013-ban, míg 2007-ben ez az arány tíz az egyhez volt. Erre volt példa az egyik toulouse-i zsidó iskolában iszlám fundamentalisták által meggyilkolt három zsidó gyermek és egy rabbi.

A toulouse-i gyilkosság áldozatai

A tanulmány szintén megemlíti a 2012 augusztusában történt lövöldözést Wisconsin állam egyik síita templomában, amelynek következtében hat hívő vesztette életét, és hárman sebesültek meg. Míg a kutatás időkorlátjából kicsúszott a 2013-as al-Shabaab (Mudzsahedin Ifjúsági Mozgalom) által elkövetett támadás Nairobi egyik bevásárlóközpontjában, ezt az iszlamista felfogású terrorista támadást csak még feltűnőbbé teszi az ilyen incidensek gyakoribbá válása Kenyában. Az indulatokat vélhetően az lobbantotta lángra, amikor 2012 novemberében iszlamisták több mint egy tucat keresztényt gyilkoltak meg Kenya és Szomália határán.

Az egész világon folytatódik a vallási indíttatású gyilkosságok sora: a Palesztinát mérgező hat évtizedes harctól kezdve (zsidók muszlimok ellen), a Kasmírt érintő viszálykodásig (muszlimok hinduk ellen). Ezen kívül ott van még Nigéria (muszlimok keresztények ellen), a Fülöp-szigetek (muszlimok keresztények ellen), Irak (szunniták a síiták ellen), Szudán (muszlimok keresztények ellen), Srí-Lanka (szingalézek tamilok ellen) és a csecsen konfliktus (orosz ortodoxok csecsen muszlimok ellen).

Igaz, hogy a fent említett példák esetében a területért és politikai irányításért folyó harc is része a konfliktusnak, de a vallásos hit erősen formálja a felek megegyezésre való hajlandóságát. A háború szó definíció szerint egy „mindent, vagy semmit” konfliktust jelent egy olyan ellenséggel szemben, aki hajlíthatatlanul a megsemmisítésünkre tör, tehát diplomáciai tárgyalással nem lehet vele megegyezni. Így a háború és az erőszak kifogássá válik, ami kizárja a kompromisszumot. És itt a vallás az, ami a kifogást szolgáltatja.

Harris azt írja: „A szentírások a szélsőségesség szüntelen forrásai. A Biblia és a Korán istene minden, csak nem mérsékelt. Ha valaki alaposan átolvassa az írást, minden oka meglesz rá, hogy vallási fanatikus legyen: hogy félje a pokol tüzét, hogy gyűlölje a hitetleneket, hogy üldözze a homoszexuálisokat és a többi. Persze mindenki kedvére szemezgethet, hogy a Szentírásban találjon okot a felebarátai megbecsülésére, vagy hogy odafordítsa a másik orcáját is, de egy ember minél nagyobb hitelt ad ezeknek a könyveknek, annál biztosabb lesz benne, hogy a pogányok, eretnekek és hitetlenek megérdemlik a csapást, amelyet az Isten szeretetteljes igazságszolgáltatása mér majd rájuk.”

Charles Kimball könyve, a Mikor a vallás gonosszá válik a következő állítással kezdődik: „Talán banálisan hangzik, de sajnos igaz, hogy napjainkban több háború kezdődik, több ember hal meg, és több gonoszság történik a vallás nevében, mint bármely más emberi intézmény által.” Az amerikai kereszténység számára könnyű elhessegetni azokat a tanulmányokat, amelyek növekedést mutatnak a vallásos erőszakban, hiszen mindezek csak „amott történnek”, azokban a „barbár országokban”. De ne feledjük, hogy pontosan az amerikai konzervatív, jobb oldali keresztények azok, akik segítettek Uganda melegellenes törvényeinek megformálásában, amelyek életfogytig tartó börtönbüntetést, illetve visszaesők esetében halálbüntetést vonnak maguk után bármilyen homoszexuális cselekedetért. A Pew kutatóközpont eredményei alátámasztják a szekularizmus fontosságát, tekintve az erős kapcsolatot a vallásos hitet, szokásokat és normákat a polgáraira erőltető kormányzatok és a vallási erőszak kitörése között. Reménykedjünk benne, hogy Amerika ezúttal odafigyel.

A Magyar Szekuláris Egyesület fordítása