Az ős-SZDSZ-es gyökerű vatikáni háttérhatalom turbó fokozatba kapcsolta a komprádor-pénzszivattyút kis hazánk kifosztására. Valószínűleg valami ilyesmit írnánk, ha Bogár László lennénk, de nem vagyunk azok. Mindazonáltal arra az öldöklő, pengeéles vitára fenemód kíváncsiak lennénk, amely során Semjén Zsolt, a katolikus egyház lándzsahegye halált megvető bátorsággal védte a magyar emberek érdekeit Alberto Bottari de Castello apostoli nunciussal, a pápai állam régi-új Moszkvájának képviselőjével szemben. "Továbbá azt álmodtam, hogy két macska voltam és játszottam egymással."
Magát az eredeti Vatikáni szerződést, a nagy taktikus hírében álló szocialista miniszterelnök, Horn Gyula kötötte 1997. június 20-án az Apostoli Szentszékkel, mely megállapodást a Magyar Köztársaság az egyenlő bánásmódra hivatkozva a többi egyházra is kiterjesztette. A csak 1999-ben ratifikált megállapodás rögtön a támadások kereszttűzébe került, mivel számos ponton ellenkezett az állam és egyház szétválasztásának elvével, bár közel sem annyira, mint a jelenlegi módosítása.
Az eredeti Vatikáni szerződés főként az egyházi fenntartású köz- és felsőoktatási intézményeknek nyújtott állami támogatásra, a kommunista állampárti időszak alatt államosított és vissza nem adott egyházi vagyon után fizettet állami apanázsra, az egyházi tulajdonban lévő kulturális intézmények, múzeumok, könyvtárak, műemlékek állami támogatására, továbbá a személyi jövedelemadó úgynevezett egyházi 1%-ára, illetve az egyház által nyújtott közszolgáltatásokra (szociális, egészségügyi stb.) vonatkozott. Ezek a területek többé kevésbe összeegyeztethetőek az állam világnézeti semlegességének elvével, de például az, hogy az állam hitéleti intézmények hallgatóinak tanulmányait finanszírozza, akár 2500 fős keretig, már a legkevésbé sem. Valamint az sem támasztható alá semmilyen észérvvel, hogy az egyházaknak miért nem kell versengeniük az alapítványokkal, egyesületekkel az állampolgárok 1%-os SZJA felajánlásaiért. Az államosított egyházi javak után nyújtott kárpótlás pedig lehet, hogy jogilag rendben van, de erkölcsileg a legkevésbé sem, hiszen ha finoman akarunk fogalmazni, akkor megtévesztéssel, valójában inkább csalással, zsarolással vagy rablással szerzett vagyonról van szó. Az iskoláknak juttatott állami támogatás mértéke pedig állandó vita tárgya lett, hiszen az egyházak az intézményfenntartó (pl. önkormányzat) által az iskoláknak fizetett pénzt is kifizettették, vagy kifizettették volna az állammal. Ha valakinek nincs pénze az önrész kifizetésére, akkor vajon miért akar iskolát fenntartani?
No de nézzük, mivel sikerült még ezen felül a kézdivásárhelyi győzőnek a kedvében járnia, a teljesség igénye nélkül.
1. Az idén botrányos körülmények között bevezetett hittant, fakultatív keretek között, illetve állami iskolákban oktató, gyorstalpalón végzett hittan „tanárok” fizetését is a diplomás, évtizedek óta a pályán lévő pedagógusok átlag bérének megfelelő mértékben támogatja az állam! Az alá nem támasztott vélekedéseket tartalmazó hittankönyveket ugyanolyan mértékben támogatja az állam, mint az erkölcstankönyveket. Azért még az újkori gyarmatosító birodalmaknak is volt annyi jóérzése, hogy nem direktben a szellemi rabigába hajtott bennszülöttekkel fizettette ki a hittérítők költségeit. Amennyiben ez a bevett egyházakra is vonatkozni fog, akkor teszem azt a civilizációnk elpusztítása mellett szónokló iszlám hittantanár fizetését is mi fizethetjük?
2. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem kiemelt egyetem lesz. Meg is lepődtünk volna, ha nem. Vajon mind a 32 bevett egyház egyetemecskéje hasonló státuszt fog kapni, vagy már a látszatra sem ügyel a keresztény kurzus?
3. A népszámlálások szerint 2001 és 2011 között a magukat a Római Katolikus Egyházhoz tartozók aránya drámai mértékben, a népességfogyást jóval meghaladva, 1,6 millióval (az egyházhoz tartozók száma pedig 2,2 millióval) csökkent - ezáltal nyilván a kiadásaik is -, ezzel szemben az állam valami elképesztő bőkezűséggel önti az egyházakba a közpénzt.
Míg kezdetben az állam a teljes személyi jövedelem adó 0,5%-át, addig ma már 1%-át garantálja a közben politikai alapon 32-re csökkentett egyházak számára. Míg az egészségügy, az oktatás, a kultúra, a szociális szféra változatlan feladatok mellett valami egészen elképesztő mértékű megszorításokat szenved el, aközben az egyházaknak a természetben vissza nem kapott, ebül szerzett ingatlanjaik utáni örökjáradék mértékét (2011-ben 5,4 milliárd forint), minden évben az inflációval emeli az állam. Mivel évente a vagyon 5%-át fizette ki az állam, így az elmúlt huszonakárhány év alatt egyszer már a teljes összeg kifizetésre került. Még hányszor akarják az egyházak kifizettetni csalárd módon szerzett ingatlanjaikat?
Minden hívőt és nem hívőt, felekezethez tartozót és felekezeten kívülit, teistát és ateistát arra kérünk, hogy szólaljon fel, tiltakozzon a magyar népnek az egyházak által történő további kiszipolyozása ellen. A jelszavunk legyen a következő: Nem leszünk vatikáni gyarmat!
