HTML

Magyar Szekuláris Egyesület

A Magyar Szekuláris Egyesület célja a tudományos és tényeken alapuló kritikus gondolkodásra való egyéni és közösségi igény erősítése, és ezáltal a társadalomban jelenlevő dogmatikus és ideológiai alapú diszkrimináció és igazságtalanság csökkentése, a társadalmi felelősségtudat és igazságosság elősegítése, az egyház és állam szétválasztása és a szekuláris értékek népszerűsítése.

MSZE a Facebook-on!

Friss topikok

  • klebit: Én nem értek ezekhez a blogokhoz, de az ateizmus isten tagadást jelent... semmiképpen nem bármi me... (2022.01.22. 18:32) Mi a szekularizmus?
  • Világnézet Netes Napló: Isten tudományosan vizsgálható, már a hazai ateisták szerint is erkolcstan.blog.hu/2021/03/20/ist... (2021.04.17. 12:58) Anya, Apa! Ateista vagyok.
  • Eszter 50: Üdvözletem! A homoszexuálisok megkövezésétől azért tekint el az Egyház annak ellenére, hogy a homo... (2020.10.21. 17:02) A tudatlanság magabiztossága
  • Janos DrWittredi: @Hovirag: " A védelmi lefedettség hiánya világszerte kanyaró járványokat okozott,..." "Az UNICEF... (2019.08.18. 13:18) Dühös tudós válasza egy oltásellenes posztra
  • F.M.J.: @TanBá: "A nevetés a legfőbb szentség mert a Bölcs és a Biztos eltűri." - Tehát a szentség az, am... (2019.04.12. 09:17) Izland eltörölte a blaszfémiatörvényt!

Címkék

adózás (1) Alaptörvény (3) alkotmány (2) Államvezetés (1) Angela Merkel (1) Ateista sörözés (2) ateizmus (5) augusztus 20 (1) Ayaan Hirsi Ali (1) Balog Zoltán (1) blaszfémia (2) Budapest Pride (1) buddhizmus (1) Carl Sagan (1) cenzúra (1) Civil Rádió (2) coming out (1) Daniel Dennett (1) Deák Ferenc (1) demokrácia (4) diszkrimináció (1) egyház (5) egyházfinanszírozás (7) egyházkritika (1) egyházpolitika (1) egyháztörvény (2) emberi jogok (2) engesztelő kápolna (1) ENSZ (1) erkölcstan (4) Esztergom (1) Európa (2) facebook (1) Fekete György (1) felhívás (1) felsőoktatás (1) felszentelés (1) Ferenc pápa (1) filozófia (1) filozófiai kávéház (1) Franciaország (1) fundamentalizmus (1) GMO (1) görögkatolikus egyház (1) háború (1) hittan (4) Hívatlanul (2) Hoffmann Rózsa (2) homoszexualitás (3) humanizmus (2) IHEU (1) Ingersoll (1) interjú (3) iszlám (2) Izland (1) Jakab Attila (6) játék (1) karácsony (1) Károli Gáspár Református Egyetem (1) KDNP (3) Kennedy (1) Kerényi Imre (1) kereszténység (9) Kozmosz (1) köztársaság (2) Köztársaság (1) kritikus gondolkodás (4) laicitás (1) Liberalizmus (1) liberalizmus (1) LMBTQ (3) Magyar Katolikus Egyház (3) Magyar Művészeti Akadémia (1) Magyar Református Egyház (1) Magyar Szekuláris Egyesület (3) MAKÚSZ (1) Mindfullness (1) művészet (1) Natália nővér (1) Neil deGrasse Tyson (1) Nemzeti Hitvallás (1) Nemzeti Színház (1) Nemzetközi Olimpiai Bizottság (1) Normafa (1) Nyíltan Szekuláris Nap (1) nyílt levél (1) Obama (1) oktatás (9) október 23 (1) olimpia (1) Orbán Viktor (4) Oroszország (1) Pedofília (1) politika (3) Putyin (1) reformkor (1) Rétvári Bence (1) Sam Harris (2) Semjén Zsolt (2) Stephen Fry (1) Stephen Hawking (1) Steven Pinker (1) Sunday Assembly (1) Szekuláris Klub (1) szekularizáció (3) szekularizmus (33) színház (1) Szíria (1) Szocsi (1) szólásszabadság (3) tanévnyitó (1) történelem (3) tudomány (4) tudományos ismeretterjesztés (1) tüntetés (3) Vallás (1) vallási erőszak (1) vallásszabadság (1) Vatikán (1) Vatikáni szerződés (1) védőoltás (1) vegyes házasság (1) Vidnyánszky Attila (1) Címkefelhő

Kerényi Imre, a magyar művészeti élet egyik, az utóbbi években komoly szerephez jutott személyisége a Keresztény Színházi Fesztivál beszélgetése során kifejtette véleményét napjaink hazai színházával kapcsolatban. Álláspontja szerint az előadásoknak nem a kritikai szemléletmód és a szkepszis erősítése, a „buzilobbi” támogatása, hanem a keresztény értékek megerősítése lenne a feladata.

A gondolkodás érték. A 21. század – hangsúlyozottan – információs jellegű társadalmában talán az egyik legnagyobb. „A kritikai attitűd, mindennek a kétségbe vonása” szinte magától értetődő módon következik a közép- és felsőfokú oktatás általánossá válásából, a nyelvismeretből, a világlátott ember gondolkodásmódjából. A fejlett világ eszményeiből – ám nem Kerényi úréból.

A színház a ma ismert formájában nem a „ma” terméke, hanem ókori hellén találmány. A vallásos gyökerek közül már az ókorban új, a korabeli élet és gondolkodás számos elemére rákérdező, elemi módon kritikus szemléletű műfajok emelkedtek ki. Hallott-e már Kerényi úr a „szatíra” szó eredetéről? Történt mindez, természetesen, a korabeli buzilobbi (sic!) védő szárnyai alatt. Mit buzilobbi?! Legalábbis transznemű-lobbi, amennyiben a női szerepeket a görög színházakban tudvalevően fiatal férfiak játszották el.

kerenyi szinhaz v01.png

A színjátszás kritikai szerepe az európai kultúrában több ezer éves hagyomány. Milyen más szellem hívta volna életre Shakespeare vagy Molière, Csehov vagy Brecht műveit? Ezt a trendet csupán egyetlen időszak volt képes – több-kevesebb sikerrel – megtörni: a passiójátékot, a mirákulumot és misztériumjátékot kitermelő, az általános vélekedés szerint az európai műveltség visszaesését jelentő középkor. Az a tény, hogy ez az áldatlan időszak történetesen egybeesett a kereszténység egyeduralmával kontinensünkön, semmiképpen sem jogosít fel a krisztusi gondolatkör hibásnak minősítésére. Nehezen látható be ugyanakkor azon érv létjogosultsága, miszerint a 21. század színházát annak középkori változatához kellene újra hasonlatossá tennünk.

Napjainkra elérkeztünk egy olyan korba, amikor a világ megismeréséhez szükséges információhoz minden korábbinál kedvezőbb feltételek mellett férhetünk hozzá. A mindenség teljes ismeretének lehetősége ugyanakkor alighanem továbbra sem adott, ráadásul a megszaporodott tudásanyag egyéni felelősséggé teszi a már meglévő információ elsajátítását, újraértékelteti velünk a világról alkotott korábbi elképzeléseinket. Az újraértékelés nem jelent feltétlen szakítást a gyökerekkel. Kénytelenek vagyunk ugyanakkor elismerni, hogy a ma felénk áramló információtömeget nem áll módunkban teljes egészében feldolgozni, így napjaink kiemelt erényévé vált a kritikus szemléletmód mind mások, mind a magunk nézeteivel szemben. Az óvatosság ezen korszakában a színház, mint a megkérdőjelezés egyik kiemelkedő eszköze, fontosabb lelki szükségleteket elégíthetne ki, mint korábban bármikor. A színházi játék eredeti végcélja, a katarzis ma többek között azáltal érhető el, hogy a darabok az információs társadalom emberében megerősítik az érzést: nincs egyedül az érzéseivel, szabad kérdezni és szabad gondolkodni.

Mi célja lehet ma egy olyan megszólalásnak, melynek célja a lehetséges színházi megközelítésmódok egyikének monopolizálása a kor egyik legfontosabb szellemi igényének kárára? Vajon mi vezethet egy olyan véleményhez, melynek középpontjában egy lehetséges nemi beállítottság kipellengérezése, nem pedig a rendező, a dramaturg, a színész legfontosabb feladatának – a közönség aktuális kérdései megválaszolásának – beteljesítése áll? Vajon bízhatunk-e színházi emberben, ha a megkérdőjelezés és a kritika, a szabad döntés és az egyéni felelősség korában éppen a kritika ellenében foglal állást?!

A színház - és számos más kulturális tevékenység - feladata sokrétű; kritikai jellege és annak kívánatos volta ugyanakkor, különösen a 21. században, tagadhatatlan. Napjaink szellemi viszonyai között természetesen egy tisztán keresztény jellegű színháznak is meglehet a maga létjogosultsága. Míg azonban a keresztény gondolatkör elfogadása mára választás kérdésévé vált, addig a kérdések és a szkepszis a társadalom egészét átható korjelenségek. Közös erőforrásaink nem pazarló jellegű felhasználása érdekében ezért javasoljuk a Kerényi úr által elképzelt színházak megvalósítását – amennyiben annak termékeire a társadalom egyes csoportjaiban tényleges igény jelentkezik – az abban illetékes egyházi szervezetek költségvetésébe beépíteni, az állami támogatásokat pedig csupán az olyan kezdeményezések számára megítélni, melyek valóban találkoznak a társadalom többségének szellemi szükségleteivel.

Címkék: színház kereszténység Kerényi Imre LMBTQ

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szekularis.blog.hu/api/trackback/id/tr426198114

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Waldi! 2014.05.23. 16:21:06

"Közös erőforrásaink nem pazarló jellegű felhasználása érdekében ezért javasoljuk a Kerényi úr által elképzelt színházak megvalósítását – amennyiben annak termékeire a társadalom egyes csoportjaiban tényleges igény jelentkezik – az abban illetékes egyházi szervezetek költségvetésébe beépíteni, az állami támogatásokat pedig csupán az olyan kezdeményezések számára megítélni, melyek valóban találkoznak a társadalom többségének szellemi szükségleteivel."

Ha beepitik az egyhazi szervezetek koltsegvetesebe, akkor azt nem mi fizetjuk?
Allami tamogast nem csak olyan dolognak kell adni, ami az emberek tobbsegenek szellemi szuksegleteivel talalkozik, mert az emberek tobbsegenek szellemi szuksegletei, khm, hogy ugy mondjam, nem tul szofisztikaltak.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2014.06.04. 07:32:46

ennek nincs köze a szekularizmushoz. től sok az offtopic ezen a blogon. a szekularizmusról nincs sok mondanivalótok
süti beállítások módosítása