Egészen különös napokat élünk meg manapság, a már nem Magyar Köztársaságnak nevezett államalakulatban. Kiderült, hogy kísérleti patkányok vagyunk egy laboratóriumban, eltévelyedett fél-ázsiai birkák, akiket a Jó Pásztornak kell visszavezetnie az Arany Ösvényre. Szerte az országban a fáraó parancsára újulnak meg, épülnek a szakrális kegyhelyek, templomok, focistadionok. Felcsúton épül a témapark, a miniszterelnök háztelkének sarkán Makovecz stílusú, 3500 fős stadion, melyet a kiemelt beruházásként kezelt kisvasút köt majd össze a szintén családi tulajdonban lévő egykori Habsburg-kastéllyal, jelképezve a trón és a focioltár furcsa szövetségét. Az ország szakrális köldökévé váló Felcsútra persze dől az adófizetők pénze, a mi pénzünk.
De nem kevésbé pikáns a Cinege utcai miniszterelnöki sasfészek tőszomszédságában, Budapest egyik legjómódúbb környékén, a Svábhegyen a napokban felavatott református templom ügye. A templom felszentelésén, a svábhegyi református gyülekezet tagjaként feleségével, az egyébként katolikus Lévai Anikóval részt vett a miniszterelnök is, aki azt mondta, hogy a kormány nevében mélyen motiváltnak érzi magát, hogy a templom befejezéséhez még szükséges, tizennéhány millió forint mihamarabb eljusson a gyülekezetéhez. Csak hogy mindenki értse, a miniszterelnök bevallottan nem tartja összeférhetetlennek, hogy a saját gyülekezetének a „sarki templom” befejezéséhez, a maga lelki üdvösségének biztosítására kiutaljon egy csinos kis összeget. Hol van ilyenkor a máskor oly aggályos ügyészség?
De mi is a NER államvallása? Naivan azt mondanánk, hogy a kereszténység. Ám ennek a „nemzet-, ország-, stadion- és templomépítő kormánynak” nem a Soli Deo gloria, hanem "akinek nincs semmije, az annyit is ér" a jelszava. A Szent Koronát tuva sámánnal megszentségtelenítő egykori csuhásozók nemhogy semmit sem tudnak a kereszténységről, de erkölcsük nemcsak az Újszövetségnél, hanem az Ószövetségnél is archaikusabb, és az erőszakkultuszon alapszik. Itt norma a bunkósbot, mint érveléstechnika; a legyőzött torkának habozás nélküli átharapása; hogy az elrabolt asszonyt a hajánál fogva rángassuk be a barlangunkba, és örüljön, ha csak időnként esik át a vak komondoron.
Az lenne keresztény, aki még hírből sem hallott a szolidaritásról, a felebaráti szeretetről? Aki lelkiismeret-furdalás nélkül adóztatja meg a szegényeket, míg a jól keresők százezrekkel többet vihetnek haza? Aki harmadára csökkenti a munkanélküli segély időtartamát, aki közmunkával csicskáztatja a munkanélküli segélyből kiesett százezreket? Aki az utcára kerülés rémségével szembenéző emberek helyett azokon a jómódú devizahiteleseken segít, akik simán tudnak akár végtörleszteni is? Aki nem emberként, hanem pusztán eltakarítandó zavarforrásként tekint a hajléktalanokra? Aki 4 millió embert akar az út szélén hagyni? Aki az anyacégekben, anyabankokban részvényes francia és német munkásokkal, nyugdíjasokkal fizetteti ki az úszómedencéje fűtésének költségét, vagy finanszíroztatja a költségvetési hiányt? Keresztények-e azok, akik, amikor Isten gyenge és elesett teremtményeiről van szó, mint a gyerekek, idősek, romák, zsidók, szegények, nők, melegek, akkor jobb esetben kettős beszédet használnak, de inkább egyszerűen csak tovább hergelik a zsigeri indulatokat?
Ne tévesszen meg minket a hamis világ, amellyel eltakarják előlünk a valóságot. Ugyan Orbán Viktor úgy tesz, mint aki a bűnös ’68-as forradalmak, eszmék ellen harcol, de valójában a felvilágosodást és a szekularizmust, a nyugati civilizáció kikezdhetetlen alapjait sem fogadja el. De szemmel láthatólag az is hidegen hagyja, amit Ferenc pápa mondott, hogy a klerikalizmusnak semmi köze nem kellene, hogy legyen a kereszténységhez.