HTML

Magyar Szekuláris Egyesület

A Magyar Szekuláris Egyesület célja a tudományos és tényeken alapuló kritikus gondolkodásra való egyéni és közösségi igény erősítése, és ezáltal a társadalomban jelenlevő dogmatikus és ideológiai alapú diszkrimináció és igazságtalanság csökkentése, a társadalmi felelősségtudat és igazságosság elősegítése, az egyház és állam szétválasztása és a szekuláris értékek népszerűsítése.

MSZE a Facebook-on!

Friss topikok

Címkék

adózás (1) Alaptörvény (3) alkotmány (2) Államvezetés (1) Angela Merkel (1) Ateista sörözés (2) ateizmus (5) augusztus 20 (1) Ayaan Hirsi Ali (1) Balog Zoltán (1) blaszfémia (2) Budapest Pride (1) buddhizmus (1) Carl Sagan (1) cenzúra (1) Civil Rádió (2) coming out (1) Daniel Dennett (1) Deák Ferenc (1) demokrácia (4) diszkrimináció (1) egyház (5) egyházfinanszírozás (7) egyházkritika (1) egyházpolitika (1) egyháztörvény (2) emberi jogok (2) engesztelő kápolna (1) ENSZ (1) erkölcstan (4) Esztergom (1) Európa (2) facebook (1) Fekete György (1) felhívás (1) felsőoktatás (1) felszentelés (1) Ferenc pápa (1) filozófia (1) filozófiai kávéház (1) Franciaország (1) fundamentalizmus (1) GMO (1) görögkatolikus egyház (1) háború (1) hittan (4) Hívatlanul (2) Hoffmann Rózsa (2) homoszexualitás (3) humanizmus (2) IHEU (1) Ingersoll (1) interjú (3) iszlám (2) Izland (1) Jakab Attila (6) játék (1) karácsony (1) Károli Gáspár Református Egyetem (1) KDNP (3) Kennedy (1) Kerényi Imre (1) kereszténység (9) Kozmosz (1) Köztársaság (1) köztársaság (2) kritikus gondolkodás (4) laicitás (1) liberalizmus (1) Liberalizmus (1) LMBTQ (3) Magyar Katolikus Egyház (3) Magyar Művészeti Akadémia (1) Magyar Református Egyház (1) Magyar Szekuláris Egyesület (3) MAKÚSZ (1) Mindfullness (1) művészet (1) Natália nővér (1) Neil deGrasse Tyson (1) Nemzeti Hitvallás (1) Nemzeti Színház (1) Nemzetközi Olimpiai Bizottság (1) Normafa (1) Nyíltan Szekuláris Nap (1) nyílt levél (1) Obama (1) oktatás (9) október 23 (1) olimpia (1) Orbán Viktor (4) Oroszország (1) Pedofília (1) politika (3) Putyin (1) reformkor (1) Rétvári Bence (1) Sam Harris (2) Semjén Zsolt (2) Stephen Fry (1) Stephen Hawking (1) Steven Pinker (1) Sunday Assembly (1) Szekuláris Klub (1) szekularizáció (3) szekularizmus (33) színház (1) Szíria (1) Szocsi (1) szólásszabadság (3) tanévnyitó (1) történelem (3) tudomány (4) tudományos ismeretterjesztés (1) tüntetés (3) Vallás (1) vallási erőszak (1) vallásszabadság (1) Vatikán (1) Vatikáni szerződés (1) védőoltás (1) vegyes házasság (1) Vidnyánszky Attila (1) Címkefelhő

A Bokros Lajos pénzügyminiszter nevével fémjelzett 1995-ös gazdaságpolitikai kiigazítás (ún. „Bokros-csomag”) folyományaként 1996-ban a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia megjelentette az „Igazságosabb és testvériesebb világot” c. szociális körlevelét. A megírás indítékai között a következő kitétel is szerepelt: „…igen sajnálatos, hogy több év elteltével sem sikerült közmegegyezésre jutni számos alapvető kérdésben, és nem jött létre valódi társadalmi összefogás az ország hosszú távú érdekeinek figyelembevételével. Még fájdalmasabb, hogy – a változásokkal együttjáró bizonytalanságokat is felhasználva – nemegyszer szembefeszültek egymással az egyének és a különböző társadalmi csoportok érdekei. Sokan csupán a saját előnyeiket kívánták érvényesíteni, mások főleg csak azért küzdöttek, hogy a lehető legnagyobb rész jusson nekik a politikai hatalomból vagy a társadalom vagyonából, vagy éppen mindkettőből. E jelenségekben lehetetlen nem észrevennünk az elmúlt évtizedek politikájának következményeit. Az egyes embereket és csoportokat tudatosan elszigetelték egymástól, a társadalmi, köztük az egyházi szervezetek legnagyobb részét feloszlatták, a megmaradottak működését is akadályozták, a közéleti kapcsolatokat központi irányítás alá vonták: mindez a társadalom atomizálódásához és országos méretű bizalmatlansághoz vezetett.”

JA-banner-06-25.pngAz előadásra minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Az események ezen egyáltalán nem véletlenszerű kronológiai sorrendjének fényében sokkal jobban érthető, hogy az egyházpolitikához nem igazán értő Horn Gyula – és a területen (a tudatlanság, a gátlások és a hozzáértő emberek hiánya miatt) máig esetlenül mozgó szocialisták – számára hirtelen nagyon fontos lett a vatikáni szerződés tető alá hozása. Ez tulajdonképpen egy partikuláris érdeknek, a hatalomból és a közvagyonból való részesedési igénynek a világos megfogalmazása. Az, ami ellen a körlevél éppenséggel felemelte a szavát. Az Egyház lényegében visszafordult ahhoz a Horthy-korszakbeli örökséghez, ahhoz az Isten, erkölcsi- és spirituális tartalom nélküli barokk nemzeti-kereszténységhez, amely kimerült a külsőségekben, a tekintély- és hatalomtisztelet hirdetésében, ellenben a politikai hatalom támogatását élvezve úgy érezte, hogy részes a társadalom megszervezésében és irányításában. Pedig a tényleges hatalmi tényező nem is annyira a katolikus, hanem sokkal inkább a szélsőjobb fele sodródó, az egyidejű egyházi és döntéshozói politikai funkciók halmozásában meghatározó személyi átfedéseket felmutató, egyes lapjaiban hungarista és antiszemita eszméket valló (pl. az óbudai Egyházi Élet) református egyház volt. Lényegében véve napjainkban is ez a képlet érvényesül. Minderről a mai magyar társadalom alig tud valamit, mert a korszak „felkent” magyar kurzustörténészei (pl. Romsics Ignác) ezzel a kérdéssel érdemben nem foglalkoznak.

Horn Gyula számára a követendő példát kétséget kizáróan az 1964-es megegyezés jelentette, amely Kádár Jánosnak mondhatni tökéletesre sikeredett. Ennek eredményeképpen, az egyébként is bizánci típusú magyar katolikus egyház visszatalált az államszocialista hatalommal való harmonikus együttműködés útjára. 1997-ben Horn Gyula abban reménykedett, hogy a vallásszabadság és a kiépülő plurális demokrácia keretei között elbizonytalanodott katolikus (és járulékosan a többi társadalmilag befolyásosnak vélt) egyházat sikerül lekenyerezni/megvásárolni némi privilégiummal és kiszámítható pénzügyi juttatással; tekintettel az 1998-as parlamenti választásokra. Tévedett. Ellenben elindította azt a folyamatot, amelynek legnagyobb haszonélvezője az Orbán-rezsim. Magát a szerződést ugyanis csak az első Orbán-kormány Országgyűlése ratifikálta (1999-ben), és ezzel el is indult a teljes összefonódási folyamat.

2006-ban történt valamiféle próbálkozás a vatikáni szerződés felülvizsgálatára, mindenféle érdemi eredmény nélkül. Az őszödi beszéd kiszivárogtatását követő események lényegében mindent elsodortak; ezt is!

Napjainkban – a nagyméretű elvándorlás, a népességfogyás, az atomizálódás, az oktatás és az egészségügy lepusztítása (a szociális alapú eutanázia bevezetése), a társadalom szövetének a tudatos szétverése, a hatalmi önkény tobzódása és a szegénység kriminalizálása közepette – a katolikus egyháznak eszébe sem jut szociális körlevelet kiadni. A 2011-es egyházügyi törvénnyel és a vatikáni szerződés 2013-as – a pápaváltás idején és szinte titokban végrehajtott – módosításával ugyanis teljessé vált a magyar katolikus (és a többi elismert) egyház (elsősorban pénzügyi) kiszolgáltatottsága. Gúzsba vannak kötve!

Alapjában véve tehát elmondható, hogy az egyházpolitika az a terület, amely a legvilágosabban tükrözi, hogy ma Magyarországon a Horthy-korszaknak egyfajta restaurációja zajlik; 21. századi kivitelezésben. Igazi hungarikum, ahol a kívülről köztársaságinak és jogállaminak látszó díszletek között és mögött egy olyan bizánci típusú önkényuralmi rendszer van kiépülőben, amely hatékonyan és hosszan hatóan mérgezi a lelkeket, pusztítja le mentálisan és erkölcsileg a magyar társadalmat! Természetesen az államhatalom által elismert egyházak tevékeny közreműködésével, és a nemzeti-keresztény retorikába csomagolt nemzeti érdek agymosásszerű sulykolásával.

Jakab Attila

Címkék: egyházpolitika egyházfinanszírozás Vatikáni szerződés Jakab Attila

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szekularis.blog.hu/api/trackback/id/tr556409451

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tristee 2014.07.12. 16:59:25

"A 2011-es egyházügyi törvénnyel és a vatikáni szerződés 2013-as – a pápaváltás idején és szinte titokban végrehajtott – módosításával ugyanis teljessé vált a magyar katolikus (és a többi elismert) egyház (elsősorban pénzügyi) kiszolgáltatottsága. Gúzsba vannak kötve!"

Miután a katolikus, református és az evangélikus egyházak alapvetően a jobboldal támogatói - és léthelyzetükből adódóan azok is lesznek mindig - módfelett félrevezető a "gúzsba vannak kötve" kitétel.

Az említett egyházak olyan komoly anyagi támogatást kapnak és kaptak a jobboldali kormányoktól (ráadásként a baloldali kormánytól is, lásd pl.: Horn Gyula szánalmas tevékenysége), sőt, ma már ez a támogatás évről-évre növekvő anyagi hozadékot jelentő automatizmus, melynek révén éppen a szerző állításának ellentéte igaz. Azaz, tisztelt Jakab Attila, nem a rendszeresen tízmilliárdokat bevételező, s ezáltal magának anyagi függetlenséget megteremtő egyház van gúzsba kötve, hanem maga a - szekuláris - társadalom: mely társadalom aktuálpolitikai okokból rendszeresen kénytelen lemondani jelentős forrásokról.

Nem véletlen, hogy az egyház módfelett remekül viseli ezt az állítólagos gúzsba kötést, én még egyetlenegy katolikus, református, avagy evangélikus papot nem hallottam erre panaszkodni.

Tristee 2014.07.14. 11:03:53

"1997-ben Horn Gyula abban reménykedett, hogy a vallásszabadság és a kiépülő plurális demokrácia keretei között elbizonytalanodott katolikus (és járulékosan a többi társadalmilag befolyásosnak vélt) egyházat"

Vajon honnan veszi a szerző, hogy éppen "a vallásszabadság és a kiépülő plurális demokrácia keretei" bizonytalanítják el az egyházat? Az egyház, megszabadulva a hatalmi törekvéseit addig sikeresen, és a történelemben eddig egyedül sikeresen korlátozó állami kontrolltól, éppenséggel nagyon is magára talált - saját szempontjából talált magára! - a rendszerváltás időszakától kezdve. Az egyházban nem olyan amatőrök kormányoznak, mint világi szinten Horn Gyula. Talán azt hiszi Jakab úr, hogy a kapitalista világ tapasztalataival felvértezett Vatikán - avagy a megannyi nyugati protestáns vezető - nem látta el hasznos tanácsokkal a hazai egyházakat? Avagy nem tették meg ugyanezt nyugati politikai vezetők? Avagy nem állt eleve - kész tervekkel - ugrásra készen a revansra éhes hazai klérus, meglátva a nagy lehetőséget? Az egyházak akkor is, ma is pontosan tisztában vannak azzal, hogy kapitalista körülmények közepette meg kell teremteniük az anyagi függetlenséget, akár az össztársadalmi érdekek súlyos rovására is. Ebben egy másodpercig sem volt elbizonytalanodás részükről.