HTML

Magyar Szekuláris Egyesület

A Magyar Szekuláris Egyesület célja a tudományos és tényeken alapuló kritikus gondolkodásra való egyéni és közösségi igény erősítése, és ezáltal a társadalomban jelenlevő dogmatikus és ideológiai alapú diszkrimináció és igazságtalanság csökkentése, a társadalmi felelősségtudat és igazságosság elősegítése, az egyház és állam szétválasztása és a szekuláris értékek népszerűsítése.

MSZE a Facebook-on!

Friss topikok

Címkék

adózás (1) Alaptörvény (3) alkotmány (2) Államvezetés (1) Angela Merkel (1) Ateista sörözés (2) ateizmus (5) augusztus 20 (1) Ayaan Hirsi Ali (1) Balog Zoltán (1) blaszfémia (2) Budapest Pride (1) buddhizmus (1) Carl Sagan (1) cenzúra (1) Civil Rádió (2) coming out (1) Daniel Dennett (1) Deák Ferenc (1) demokrácia (4) diszkrimináció (1) egyház (5) egyházfinanszírozás (7) egyházkritika (1) egyházpolitika (1) egyháztörvény (2) emberi jogok (2) engesztelő kápolna (1) ENSZ (1) erkölcstan (4) Esztergom (1) Európa (2) facebook (1) Fekete György (1) felhívás (1) felsőoktatás (1) felszentelés (1) Ferenc pápa (1) filozófia (1) filozófiai kávéház (1) Franciaország (1) fundamentalizmus (1) GMO (1) görögkatolikus egyház (1) háború (1) hittan (4) Hívatlanul (2) Hoffmann Rózsa (2) homoszexualitás (3) humanizmus (2) IHEU (1) Ingersoll (1) interjú (3) iszlám (2) Izland (1) Jakab Attila (6) játék (1) karácsony (1) Károli Gáspár Református Egyetem (1) KDNP (3) Kennedy (1) Kerényi Imre (1) kereszténység (9) Kozmosz (1) Köztársaság (1) köztársaság (2) kritikus gondolkodás (4) laicitás (1) liberalizmus (1) Liberalizmus (1) LMBTQ (3) Magyar Katolikus Egyház (3) Magyar Művészeti Akadémia (1) Magyar Református Egyház (1) Magyar Szekuláris Egyesület (3) MAKÚSZ (1) Mindfullness (1) művészet (1) Natália nővér (1) Neil deGrasse Tyson (1) Nemzeti Hitvallás (1) Nemzeti Színház (1) Nemzetközi Olimpiai Bizottság (1) Normafa (1) Nyíltan Szekuláris Nap (1) nyílt levél (1) Obama (1) oktatás (9) október 23 (1) olimpia (1) Orbán Viktor (4) Oroszország (1) Pedofília (1) politika (3) Putyin (1) reformkor (1) Rétvári Bence (1) Sam Harris (2) Semjén Zsolt (2) Stephen Fry (1) Stephen Hawking (1) Steven Pinker (1) Sunday Assembly (1) Szekuláris Klub (1) szekularizáció (3) szekularizmus (33) színház (1) Szíria (1) Szocsi (1) szólásszabadság (3) tanévnyitó (1) történelem (3) tudomány (4) tudományos ismeretterjesztés (1) tüntetés (3) Vallás (1) vallási erőszak (1) vallásszabadság (1) Vatikán (1) Vatikáni szerződés (1) védőoltás (1) vegyes házasság (1) Vidnyánszky Attila (1) Címkefelhő

A kognitív tudós és filozófus Daniel Dennett Amerika egyik legkiválóbb gondolkodója. Új könyvének e részletében megoszt velünk néhány leckét, amit az élettől tanult.

1. Használd ki a tévedéseidet

Mindannyian hallottuk már a kétségbeesett kifejezést: "Hát, annak idején ez jó ötletnek tűnt!" E frázis az idióta ember bánatos morfondírozásává, az ostobaság jelévé vált, holott valójában úgy kellene rá tekintenünk, mint a bölcsesség tartóoszlopára. Bármely lény, bármely cselekvő személy, aki őszintén azt tudja mondani: "Hát, annak idején ez jó ötletnek tűnt", a kiválóság küszöbén áll. Mi, emberi lények, büszkék vagyunk az intelligenciánkra, aminek egyik próbaköve az, hogy vissza tudunk emlékezni a korábbi véleményünkre, és reflektálni tudunk rá – arra, hogy milyennek tűnt, miért volt csábító eredetileg, és hogy hol tévesztett irányt.

Nem tudok olyan bizonyítékot, amely alátámasztaná, hogy a bolygón bármelyik másik faj képes ténylegesen elgondolni ezt a gondolatot. Ha képesek volnának arra, hogy elgondolják, akkor majdnem olyan okosak volnának, mint mi. Amikor tehát tévedést követsz el, meg kell tanulnod mély levegőt venni, összeszorítani a fogaidat, és olyan könyörtelenül és tárgyilagosan megvizsgálni a tévedésre vonatkozó emlékeidet, amennyire csak tudod. Ez nem könnyű. A tévedésre adott természetes emberi válasz a szégyen és a düh (akkor vagyunk a legdühösebbek, amikor magunkra vagyunk dühösek), keményen kell dolgoznod azért, hogy ezeken az érzelmi reakciókon felülkerekedj.

dennett1.jpg

Daniel Dennett

Próbáld meg elsajátítani azt a furcsa szokást, hogy ízlelgeted a hibáidat, és gyönyörködsz azoknak a különös kacskaringóknak a feltárásában, amelyek tévútra vezettek. Így a hibáid másoknak is hasznára válnak, és nem csak a te egyéni utadat jelentik a tévedések tengerén keresztül. (Wolfgang Pauli fizikus emlékezetes módon úgy fejezte ki megvetését egy kollégájának a munkája iránt, hogy az "még csak nem is rossz". A világos tévedés, amit megosztanak a bírálókkal, jobb, mint a homályos zagyvaság.)

Mellesleg ez egy másik ok, amiért mi emberek sokkal okosabbak vagyunk minden más fajnál. Nem annyira azért, mert az agyunk nagyobb vagy hatékonyabb, vagy mert ismerjük a múltbeli hibáinkra való reflektálás csínját-bínját, hanem mert megosztjuk azokat a javakat, amelyekre a saját individuális agyunk tett szert a próbálkozások és tévedések individuális történetei révén. Bámulatba ejtő, hány igazán okos ember nem érti, hogy el lehet követni nagy hibákat nyilvánosan anélkül, hogy baj származna belőle. Ismerek kiváló kutatókat, akik elképesztő erőfeszítéseket tesznek, nehogy be kelljen vallaniuk, hogy valamiben nem volt igazuk. Valójában az emberek szeretik, amikor valaki beismeri, hogy tévedett. Minden ember szeret rámutatni a tévedésekre. A nagylelkűek értékelik, hogy lehetőségük van segíteni, és ezt meg is erősítik, amikor sikerül segíteniük; a gonosz lelkűek pedig élvezik, hogy megszégyeníthetnek. Hagyd rájuk! Így is úgy is mindannyian nyerünk.

2. Tiszteld az ellenfeled

Vajon mennyire kell kíméletesnek lenned, amikor egy ellenfél nézeteit kritizálod? Ha nyilvánvaló ellentmondások vannak az ellenfél álláspontjában, akkor azokra nagyon határozottan rá kell mutatnod. Ha némileg rejtett ellentmondások vannak, azokat óvatosan napvilágra kell hoznod, azután szét kell őket tipornod. A rejtett ellentmondások keresgélése azonban gyakran kukacoskodásba, perlekedésbe és nyílt paródiába csap át. A hajsza izgalma és az a meggyőződés, hogy az ellenfeled biztosan rejteget valahol egy ellentmondást, rosszindulatú interpretációra sarkall, ami könnyű célpontot ad számodra. Ám az ilyen könnyű célpontok jellemzően irrelevánsak a szóban forgó valódi téma szempontjából, egyszerűen mindenki idejét és türelmét felőrlik, még akkor is, ha a támogatóidat szórakoztatják. Az ellenfél kifigurázásának e hajlamára az általam ismert legjobb ellenszer egy szabálylista, amit a pszichológus és játékelmélész Anatol Rapoport tett közzé sok évvel ezelőtt.

Hogyan alkossunk sikeres kritikai kommentárt:

  • Próbáld meg a vitapartnered álláspontját olyan tisztán, világosan és tisztességesen megfogalmazni, hogy az illető azt mondja: "Köszönöm, bárcsak eszembe jutott volna így kifejezni."
  • Vegyél sorra minden pontot, amiben egyetértetek (különösen, ha azokban nincs általános vagy széles körű egyetértés).
  • Említs meg mindent, amit a vitapartneredtől tanultál.
  • Csak ezután szabad egy szó cáfolatot vagy kritikát is mondanod.

E szabályok betartásának egyik közvetlen következménye az, hogy a vitapartnereid fogékony közönséggé válnak a kritikádra: megmutattad, hogy ugyanannyira érted az álláspontjukat, mint ők, és hogy jó ítélőképességed van (néhány fontos dologban egyetértesz velük, és még meg is győzött néhány dolog, amit ők mondtak). Rapoport szabályainak követése számomra mindig küzdelem.

3. A "nyilván" duda

Ha érvelő esszéket olvasol vagy futsz át, különösen filozófusokét, akkor itt van egy gyors trükk, amivel sok időt és fáradságot megtakaríthatsz, különösen ma, amikor könnyű számítógéppel keresni: keress rá a dokumentumban a "nyilván" szóra, és ellenőrizd le az összes előfordulást. Nem mindig, még csak nem is gyakran, de a "nyilván" szó olyan, mint egy villódzó fény az érv gyenge pontjának meghatározásához. Miért? Mert pontosan annak határát jelöli, amiben a szerző igazán biztos, és amiről azt reméli, hogy mások is biztosak lesznek benne. (Ha a szerző valóban biztos volna abban, hogy az olvasó egyetért, akkor fölösleges volna megemlítenie.) Mivel határmezsgyén mozgott, a szerzőnek döntenie kellett, vajon megpróbálja-e elmagyarázni a kérdést, vagy adjon-e rá bizonyítékot, végül – minthogy az élet rövid – a pőre kinyilatkoztatás mellett döntött, és feltételezte, hogy bizton számíthat az egyetértésünkre. Ez pontosan az a hely, ahol egy elégtelenül megvizsgált, hamis "truizmust" találhatunk.

4. Válaszolj a költői kérdésekre

Ahogyan a "nyilván" szócskát éles szemmel kell kutatnod, pont ugyanúgy kell fogékonynak lenned az érvelésekben vagy vitákban előforduló költői kérdésekre is. Miért? Mert ahogy a "nyilván" használata, úgy ezek is a szerző rövidítési vágyát mutatják. A költői kérdés végén ugyan kérdőjel van, mégsem arra való, hogy megválaszolják. Vagyis a szerző nem vesződik azzal, hogy megvárja a választ, hiszen a válasz annyira nyilvánvaló, hogy kínos volna kimondani.

Íme egy jó szokás, amit kialakíthatsz: valahányszor költői kérdést látsz, próbálj meg – csendben, magadnak – egy nyilvánvaló választ adni rá. Ha találsz egy jó választ, lepd meg a beszélgetőtársadat azzal, hogy megválaszolod a kérdést. Emlékszem egy évekkel ezelőtti Peanuts képregényre, ami találóan illusztrálja a taktikát. Charlie Brown költőien megkérdezi: "Ki mondja meg, mi jó és mi rossz itt?" A következő képen pedig Lucy válaszol: "Majd én."

5. Alkalmazd Occam borotváját

Noha William Ockhamnak (vagy Occamnak), a logikával és filozófiával foglalkozó 14. századi angol tudósnak tulajdonítják, ez a gondolkodási eszköz valójában egy sokkal régebbi gyakorlati szabály. Latin neve lex parsimoniae, a takarékosság szabálya. Rendszerint ilyesféle irányelvként fogalmazzák meg: "Ne szaporítsd feleslegesen a létezők számát".

Az elképzelés egyértelmű: ne agyalj ki egy bonyolult, extravagáns elméletet, ha van egy egyszerűbb (kevesebb alkotórészből, kevesebb entitásból álló) elmélet, ami éppolyan jól kezeli a jelenséget. Ha a fagyás minden tünetéről számot tudsz adni azzal, hogy az illető szélsőségesen hideg levegőnek volt kitéve, akkor ne feltételezz láthatatlan "hóbaktériumokat" vagy "arktikus mikrobákat". Kepler törvénye megmagyarázza a bolygók keringését; nincs szükségünk arra, hogy pilótákat feltételezzünk, akik a felszín alá rejtett vezérlőpult mögül irányítják a bolygókat. Mindez vitathatatlan, de az alapelv kiterjesztésében nincs mindig egyetértés.

Az egyik legutóbbi figyelemreméltó próbálkozás arra, hogy Occam borotváját egy bonyolult problémára alkalmazzák, az az állítás, hogy Istennek mint a világegyetem alkotójának feltételezése sokkal takarékosabb, mint más alternatívák. Hogyan lehetne valami természetfelettinek és felfoghatatlannak a feltételezése takarékos? Nekem úgy tűnik, mintha a pazarlás csúcsa volna, de talán okosabb módon is meg lehet cáfolni ezt a javaslatot.

Nem akarom ezt kitárgyalni; elvégre Occam borotvája csak egy gyakorlati szabály, egy javaslat, ami gyakran használható. Egyszerűen nevetséges az az elképzelés, hogy egy metafizikai alapelvvé, vagy a racionalitás alapvető követelményévé tegyük, amely alapján bizonyítható vagy cáfolható Isten létezése. Ez olyan volna, mintha a kvantummechanika valamelyik tételét azzal próbálnánk cáfolni, hogy az ellentmond a "ne tedd minden tojásodat egy szakajtóba" alapigazságának.

6. Ne pazarold az idődet szemétre

Sturgeon törvényét általában így fejezik ki: minden dolog 90%-a marhaság. Vagyis a molekuláris biológiai kísérletek 90%-a, a költészet 90%-a, a filozófiai könyvek 90%-a, a szakmailag felülvizsgált matematikai cikkek 90%-a – és így tovább – marhaság. Igaz ez? Nos, talán ez túlzás, de fogadjuk el, hogy minden területen sok középszerű munka készül. (Némely goromba fráter szerint több mint 99%, de ebbe a játékba inkább ne szálljunk be.)

E megfigyelésből levonható egy hasznos tanulság. Amikor egy területet, egy műfajt, egy tudományágat, egy műformát kritizálsz, akkor ne pazarold az idődet és a mi időnket arra, hogy marhaságokat hurrogsz le! Keresd a színvonalas anyagokat, vagy hagyd az egészet. Ezt a tanácsot gyakran figyelmen kívül hagyják az olyan ideológusok, akik megpróbálják lejáratni az analitikus filozófiát, a szociológiát, a kulturális antropológiát, a makro-ökonómiát, a plasztikai sebészetet, az improvizációs színházat, a televíziós szitkomokat, a filozófiai teológiát, a masszázsterápiát, vagy bármit, amit csak el tudsz képzelni.

Kössük ki mindjárt az elején, hogy minden területen létezik egy nagy adag silány, másodosztályú anyag. Nos, annak érdekében, hogy ne pazarold az idődet, és ne tedd próbára a türelmünket, győződj meg róla, hogy a fellelhető legjobb anyagokra koncentrálsz; az élvonalbeli példákra, amelyeket a terület kiemelkedő alakjai nagyra tartanak; a díjnyertes nevezőkre, nem pedig a seprőre. Jegyezzük meg, hogy mindez szoros összefüggésben van Rapoport szabályával: hacsak nem vagy humorista, akinek az a fő célja, hogy az emberek nevetséges bohóckodáson röhögjenek, kímélj meg bennünket a karikatúrától.

7. Óvakodj a bölcsisségektől

A bölcsisség [deepity] (e terminust egykori barátom, a számítógép-tudós Joseph Weizenbaum lánya találta ki) egy olyan állítás, ami egyszerre tűnik fontosnak és igaznak – valamint mélynek –, de ami ezt a hatást kétértelmű voltával éri el. Az egyik olvasatban nyilvánvalóan hamis, de ha igaz volna, egetrengető volna; a másik olvasatban igaz, de triviális. Az óvatlan hallgató a második olvasatból elcsípi az igazság halvány fényét, az első olvasatból pedig a lehengerlő jelentőséget, és azt gondolja: Váó! Ez a bölcsisség.

Íme egy példa (jobb, ha leülsz, kemény cucc): A szerelem csak egy szó.

Ó, váó! Kozmikus. Észbontó, nem igaz? Nem igaz. Az egyik olvasatban nyilvánvalóan hamis. Nem vagyok biztos benne, hogy mi a szerelem – talán egy érzelem, vagy egy érzelmi kötődés, talán egy személyközi viszony, talán a legemelkedettebb állapot, amit az emberi elme képes elérni – de mindannyian tudjuk, hogy nem egy szó. A szerelmet nem találod meg a szótárban!

A másik olvasatot egy olyan konvenció alkalmazásával hangsúlyozhatjuk ki, amelyre a filozófusok rendkívül figyelnek: amikor egy szóról beszélünk, akkor azt idézőjelbe tesszük, ekképpen: a "szerelem" csak egy szó. A "sajtburger" csak egy szó. A "szó" csak egy szó. De ez így nem tisztességes, mondod te. Akárkik is mondták, hogy a szerelem csak egy szó, biztosan valami másra gondoltak. Efelől semmi kétség, csak épp nem mondták ki.

Nem minden bölcsisség elemezhető ilyen könnyen. Richard Dawkins nemrég felhívta a figyelmemet egy kifinomult bölcsisségre Rowan Williamstől, aki canterburyi érsek volt, és ekképp írta le a hitét: "csöndes várakozás az igazságra, tiszta üldögélés és lélegzés a kérdőjel jelenvalóságában."

Ennek elemzését meghagyom neked gyakorlásképpen.

A fenti szöveg egy szerkesztett kivonat Daniel Dennett, Intuition Pumps and Other Tools for Thinking című könyvéből.
Fordítás: Reinhart Attila (a "deepity" terminus fordításáért köszönet Kőrösi Mártának)
Nyersfordítás, ne idézd!

Címkék: kritikus gondolkodás Daniel Dennett

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szekularis.blog.hu/api/trackback/id/tr505841552

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2014.03.19. 15:08:29

1 és 2 közhelyes, 3 kérdéses, 4 érthetetlen, 5 egy egészen másfajta tanács, mivelhogy konkrét, tudományos módszer, és nem valami hétköznapi bölcsesség, 6 közhely, 7 egy fajta érvelési hibát akar körülhatárolni, megint másfajta dolog, mint az előzőek.

Szóval úgy látszik, hogy a szokásos effektus: ha híres ember dömpingben kezd el könyveket írni, akkor abba gyengék is belecsúsznak. A híres ember egyszer csak azt hiszi, hogy a konyhafilozófiája is publikálni való dolog. Pedig nem. De publikálják, mert híres, és a rajongók eszik, mint egy szent könyvet.:)

szemet 2014.03.20. 08:10:50

Az utolsó deepity "szalmabáb".

Itt a forrásnyomozás: www.newappsblog.com/2013/06/dennett-deepities-and-rowan-williams.html

Dennett pedig reagál kommentben:

"That's a fair cop. I should have checked out the context for the quotation Richard Dawkins sent me. ..."