HTML

Magyar Szekuláris Egyesület

A Magyar Szekuláris Egyesület célja a tudományos és tényeken alapuló kritikus gondolkodásra való egyéni és közösségi igény erősítése, és ezáltal a társadalomban jelenlevő dogmatikus és ideológiai alapú diszkrimináció és igazságtalanság csökkentése, a társadalmi felelősségtudat és igazságosság elősegítése, az egyház és állam szétválasztása és a szekuláris értékek népszerűsítése.

MSZE a Facebook-on!

Friss topikok

Címkék

adózás (1) Alaptörvény (3) alkotmány (2) Államvezetés (1) Angela Merkel (1) Ateista sörözés (2) ateizmus (5) augusztus 20 (1) Ayaan Hirsi Ali (1) Balog Zoltán (1) blaszfémia (2) Budapest Pride (1) buddhizmus (1) Carl Sagan (1) cenzúra (1) Civil Rádió (2) coming out (1) Daniel Dennett (1) Deák Ferenc (1) demokrácia (4) diszkrimináció (1) egyház (5) egyházfinanszírozás (7) egyházkritika (1) egyházpolitika (1) egyháztörvény (2) emberi jogok (2) engesztelő kápolna (1) ENSZ (1) erkölcstan (4) Esztergom (1) Európa (2) facebook (1) Fekete György (1) felhívás (1) felsőoktatás (1) felszentelés (1) Ferenc pápa (1) filozófia (1) filozófiai kávéház (1) Franciaország (1) fundamentalizmus (1) GMO (1) görögkatolikus egyház (1) háború (1) hittan (4) Hívatlanul (2) Hoffmann Rózsa (2) homoszexualitás (3) humanizmus (2) IHEU (1) Ingersoll (1) interjú (3) iszlám (2) Izland (1) Jakab Attila (6) játék (1) karácsony (1) Károli Gáspár Református Egyetem (1) KDNP (3) Kennedy (1) Kerényi Imre (1) kereszténység (9) Kozmosz (1) Köztársaság (1) köztársaság (2) kritikus gondolkodás (4) laicitás (1) liberalizmus (1) Liberalizmus (1) LMBTQ (3) Magyar Katolikus Egyház (3) Magyar Művészeti Akadémia (1) Magyar Református Egyház (1) Magyar Szekuláris Egyesület (3) MAKÚSZ (1) Mindfullness (1) művészet (1) Natália nővér (1) Neil deGrasse Tyson (1) Nemzeti Hitvallás (1) Nemzeti Színház (1) Nemzetközi Olimpiai Bizottság (1) Normafa (1) Nyíltan Szekuláris Nap (1) nyílt levél (1) Obama (1) oktatás (9) október 23 (1) olimpia (1) Orbán Viktor (4) Oroszország (1) Pedofília (1) politika (3) Putyin (1) reformkor (1) Rétvári Bence (1) Sam Harris (2) Semjén Zsolt (2) Stephen Fry (1) Stephen Hawking (1) Steven Pinker (1) Sunday Assembly (1) Szekuláris Klub (1) szekularizáció (3) szekularizmus (33) színház (1) Szíria (1) Szocsi (1) szólásszabadság (3) tanévnyitó (1) történelem (3) tudomány (4) tudományos ismeretterjesztés (1) tüntetés (3) Vallás (1) vallási erőszak (1) vallásszabadság (1) Vatikán (1) Vatikáni szerződés (1) védőoltás (1) vegyes házasság (1) Vidnyánszky Attila (1) Címkefelhő

Mi a Köztársaság? A 2010 óta zajló politikai és társadalmi történések, folyamatok fényében kijelenthető, hogy ez a banálisnak és mindenki számára egyértelműnek tűnő kérdés Magyarországon egyáltalán nem az. A fogalomnak gond nélkül történt eltüntetése az ország elnevezéséből és a közbeszédből azt bizonyítja, hogy a magyar társadalom számára a Köztársaság nem érték. Azért nem, mert valójában nem is tudja mi az, hogy respublika.

A kérdésnek gyakorlatilag magyar szakirodalma sincs! Amikor a magyar politikai elit a Kossuth címer helyett a koronásat választotta lényegében mintegy meg is határozta az irányt. Ennek nem kellett volna feltétlenül így történnie, de a lehetőséget belekódolták. Talán azért, mert a keresztényi-szentistváni európai Magyarország mítosza – a politikusok és a szélesebb rétegek számára – szebb és vonzóbb (Nyugat-kompatilisabb?), mint az István korabeli történeti valóság a maga geopolitikai érdekeivel, és szövetségi rendszereivel, nagyon is prózai egyéni hatalmi ambícióival.

Jóllehet a köztársaság, mint kormányzási forma, az ókorban gyökerezik, annak modern tartalommal való feltelítődése a felvilágosodás és a francia forradalom gyümölcse. Magában foglal olyan fogalmakat, mint önkéntes szövetség, társadalmi szerződés, szabadság, állampolgári egyenlőség, törvények uralma, a közjó szem előtt tartása, az esélyeket valamiképpen kiegyenlítő közoktatás, társadalmi szolidaritás, kollektív érdek és eszme, valamint politikai közösség. Magyarán: a köz/közösség társasága/társulása (A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. II. köt., Bp., 1970, 639).

A köztársasági eszme a (pl. Turulba való) beleszületéssel és passzivitással ellentétben akaratlagosságot és aktivitást feltételez. Ezt minden egyes nemzedéknek újra és újra el kell(ene) sajátítania. Ezzel szemben a magyar társadalom némán tűri, hogy a politikai hatalom gyakorlatilag bármit – és annak ellenkezőjét – elművelje vele. Ennek oka az, hogy a közösség maga nem (nem is volt talán soha) republikánus/köztársaságpárti. Kende Péter szerint „a republikánus szabadságeszme legfontosabb specifikuma valószínűleg az, hogy a közösség tagjai olyan egyenlő polgárok, akik semmilyen felsőbb úrnak nem szolgái, semmilyen önkényes hatalomnak – sem világinak, sem teokratikusnak – nincsenek alávetve”. Itt azonban a felső 10% mindig életcéljának tartotta az alsó 90% önbecsülését sárba döngölni.

Az individuális szuverenitásból következik, hogy a Köztársaság egyik fokmérője a (republikánus) valláspolitika; vagyis az Egyház és az Állam tényleges, nem csupán retorikai, szétválasztása. Közép-Kelet Európában ugyanis ennek nincs alternatívája. E nélkül nincs Köztársaság, és nincs társadalmi előrelépés. Nincs felemelkedés, továbbhagyományozódik a kiszolgáltatottság és tehetetlenség megélésének egyéni és társadalmi tapasztalata, nincs önálló gondolkodásra való nevelés, nincsenek autonóm személyiségek: csak tekintély- és hatalomtisztelő alattvalók vannak; miközben a kegyúrnak nincs hite, hanem csak vallása van.

A republikánus valláspolitika tényként kezeli a vallási pluralizmust, és egy felekezetileg semleges közéleti mező megteremtésére törekszik. A vallások/egyházak politikafüggőségét, illetve a politikai elit azon kényszerhelyzetét, hogy az egyházak/vallások kegyeit keresse kizárólag egy felekezet semleges Köztársaság képes megszüntetni

A magyar közhiedelemmel ellentétben a semleges állam egyáltalán nem zárja ki a vallás szabad gyakorlásának a lehetőségét. Épp ellenkezőleg: garantálja azt! Csupán azt a törekvést semlegesíti, hogy egy adott vallás tanrendszere legyen mérvadó az állam és a társadalom megszervezésében és működtetésében. Csoda, hogy mind a politika, mind az egyházak ellenérdekeltek?

photo.JPG

Ahhoz, hogy Magyarország tényleg Köztársaság lehessen, ahhoz felelős állampolgári öntudattal rendelkező, és gondolkodó autonóm személyek kellenek. Ez csak neveléssel, oktatással, népműveléssel érhető el. Valahol egyszer el kell(ene) már kezdeni!

JAKAB Attila

 

Címkék: Köztársaság Jakab Attila

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szekularis.blog.hu/api/trackback/id/tr955831194

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.