HTML

Magyar Szekuláris Egyesület

A Magyar Szekuláris Egyesület célja a tudományos és tényeken alapuló kritikus gondolkodásra való egyéni és közösségi igény erősítése, és ezáltal a társadalomban jelenlevő dogmatikus és ideológiai alapú diszkrimináció és igazságtalanság csökkentése, a társadalmi felelősségtudat és igazságosság elősegítése, az egyház és állam szétválasztása és a szekuláris értékek népszerűsítése.

MSZE a Facebook-on!

Friss topikok

Címkék

adózás (1) Alaptörvény (3) alkotmány (2) Államvezetés (1) Angela Merkel (1) Ateista sörözés (2) ateizmus (5) augusztus 20 (1) Ayaan Hirsi Ali (1) Balog Zoltán (1) blaszfémia (2) Budapest Pride (1) buddhizmus (1) Carl Sagan (1) cenzúra (1) Civil Rádió (2) coming out (1) Daniel Dennett (1) Deák Ferenc (1) demokrácia (4) diszkrimináció (1) egyház (5) egyházfinanszírozás (7) egyházkritika (1) egyházpolitika (1) egyháztörvény (2) emberi jogok (2) engesztelő kápolna (1) ENSZ (1) erkölcstan (4) Esztergom (1) Európa (2) facebook (1) Fekete György (1) felhívás (1) felsőoktatás (1) felszentelés (1) Ferenc pápa (1) filozófia (1) filozófiai kávéház (1) Franciaország (1) fundamentalizmus (1) GMO (1) görögkatolikus egyház (1) háború (1) hittan (4) Hívatlanul (2) Hoffmann Rózsa (2) homoszexualitás (3) humanizmus (2) IHEU (1) Ingersoll (1) interjú (3) iszlám (2) Izland (1) Jakab Attila (6) játék (1) karácsony (1) Károli Gáspár Református Egyetem (1) KDNP (3) Kennedy (1) Kerényi Imre (1) kereszténység (9) Kozmosz (1) Köztársaság (1) köztársaság (2) kritikus gondolkodás (4) laicitás (1) liberalizmus (1) Liberalizmus (1) LMBTQ (3) Magyar Katolikus Egyház (3) Magyar Művészeti Akadémia (1) Magyar Református Egyház (1) Magyar Szekuláris Egyesület (3) MAKÚSZ (1) Mindfullness (1) művészet (1) Natália nővér (1) Neil deGrasse Tyson (1) Nemzeti Hitvallás (1) Nemzeti Színház (1) Nemzetközi Olimpiai Bizottság (1) Normafa (1) Nyíltan Szekuláris Nap (1) nyílt levél (1) Obama (1) oktatás (9) október 23 (1) olimpia (1) Orbán Viktor (4) Oroszország (1) Pedofília (1) politika (3) Putyin (1) reformkor (1) Rétvári Bence (1) Sam Harris (2) Semjén Zsolt (2) Stephen Fry (1) Stephen Hawking (1) Steven Pinker (1) Sunday Assembly (1) Szekuláris Klub (1) szekularizáció (3) szekularizmus (33) színház (1) Szíria (1) Szocsi (1) szólásszabadság (3) tanévnyitó (1) történelem (3) tudomány (4) tudományos ismeretterjesztés (1) tüntetés (3) Vallás (1) vallási erőszak (1) vallásszabadság (1) Vatikán (1) Vatikáni szerződés (1) védőoltás (1) vegyes házasság (1) Vidnyánszky Attila (1) Címkefelhő

Kodácsy Tamásnak, a Károli Gáspár Református Egyetem egyik legnépszerűbb oktatójának, 2004 óta tartó egyetemi lelkészi kinevezését 2013. december 31-i hatállyal visszavonta a Magyar Református Egyház Zsinatának Elnöksége. A visszavonó határozat nem tartalmaz indoklást. A sokak által az egyetem egyik legszimpatikusabb, legkarakteresebb, leggerincesebb oktatójának tartott Kodácsy Tamás kirúgása kapcsán közöljük Jakab Attila vallástörténész írását.

Ha az illető képzett, tehetséges, teszi a dolgát, és esetleg még népszerű is, akkor a mai Magyarországon erre a „jutalomra” számíthat: 

http://jhnnsclvn.wordpress.com/2013/12/28/pastor-sacked-without-justification-kodacsy-tamas-kirugasa-a-karolirol/#comments

Tamást sajnálom, és együtt érzek vele. Története azonban eklatáns bizonyítéka annak, hogy a munka alapú magyar nemzeti-keresztény társadalomban tényleg nincsen semminek értéke; az egy seggnyaláson és szolga-/jobbágylelkű meghunyászkodáson kívül. Ez minden sikeresen felívelő karrier (vasbeton) alapja. A jutalom és a büntetés kb. egy kategória. Mert a tobzódó önkény és középszerűség korszakában mindig akad egy nemzeti „valaki” (= nemzetközi senki), aki az embert szálkaként érzékeli a saját szemében. Onnantól kezdve pedig egyetlen életcélja darabokra törni a szálkát! Csak remélni merem, hogy ez Tamás esetében nem fog sikerülni; hogy nem hagyja magát bedarálni a Rendszerbe!

Azt is világosan kell látni, hogy itt a pozícióit féltékenyen őrző, a versenytől és megmérettetéstől zsigerileg iszonyodó jobb és baloldali „elit értelmiség” a színfalak mögött békés együttélésben/együttműködésben osztja a pénzt, a fegyvert, a paripát. Aki nem simul bele a langymeleg iszapba, azt közös megegyezéssel egyszerűen megpróbálják kinyírni.

Miközben szétrohad az ország, azért folyik az élet-halál harc, hogy ki maradhat meg végsőkig a húsosfazék mellett, ahol már csak lé van, hús alig; ki olthatja majd le a villanyt. Azért lehet mindent elművelni a felsőoktatással, mert ott csak individuális életstratégiák vannak. Azért kell halálig megmaradni az egyetemi és akadémiai rendszerben, megőrizni ott a befolyást, mert sokaknak nincs életműve, nincs kutatási területe, nem tud mit kezdeni a felszabadult idejével, és iszonyodik a semmibe hullástól. A Magyar Tudományos Művek Tárának nincsen semmiféle gyakorlati jelentősége. Egy valamire azonban kiválóan alkalmas: pőrére vetkőzteti a magyar szellemi „elitet”. Közel 25 évvel a rendszerváltás után ugyanis már nem magyarázat semmire, hogy a Kádár rendszerben esetleg neki nem lehetett publikálni! Egyben megvilágítja a befutott életpályákat, sikeres karriereket is. Pl. hogyan jut el valaki a vulgármarxizmustól (1980-as évek) a Horthy korszak egyházi antiszemitizmusának megmagyarázásáig és mentegetéséig (2013-ban)!

Tudatában kell lenni annak, hogy azzal a társadalommal és országgal, ahol nincs humán tudomány és humán tudástermelés, bármit el lehet művelni. Csak körül kell nézni (pl. Észak-Korea, Szaud Arábia), illetve visszamenni az időben. Nyugat Európa fejlődését és Közép-Kelet-Európa elmaradottságát az egyetemek történetéből is le lehet vezetni.

Ezekkel a gondolatokkal vágjunk neki az Új Esztendőnek, és tudatosítsuk: ami Tamással történt, az bármikor bárkivel megtörténhet – és nap, mint nap meg is történik, mert ebben az elbukott szabadságharcaira és forradalmaira oly büszke magyar társadalomban mára alig maradt tartás. Ez a meztelen valóság! A magyar reformátusoknak, akik oly büszkék a reformációra, azon kellene elgondolkodniuk, hogy nem érett-e meg már nagyon az idő arra, hogy megreformálják magukat. Ezt nekik belülről kell megtenni, mert senki nem teszi meg helyettük kívülről. Lehet emlékezni az egykori gályarabságra eladott prédikátorokra, de mi maradt mára az ő példamutató tartásukból? Semmi!

Tamás esete lehet a csepp, ami kiboríthatja a bilit; vagy a hab a tortán, amit kéjes mosollyal és megnyugvással tovább lehet nyalogatni, annak tudatában, hogy az elsilányulás lejtőjén sikerült egy kicsikét lejjebb gurulni.

Jakab Attila, vallástörténész

Címkék: felsőoktatás szekularizmus Károli Gáspár Református Egyetem Magyar Református Egyház

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szekularis.blog.hu/api/trackback/id/tr685722016

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.