HTML

Magyar Szekuláris Egyesület

A Magyar Szekuláris Egyesület célja a tudományos és tényeken alapuló kritikus gondolkodásra való egyéni és közösségi igény erősítése, és ezáltal a társadalomban jelenlevő dogmatikus és ideológiai alapú diszkrimináció és igazságtalanság csökkentése, a társadalmi felelősségtudat és igazságosság elősegítése, az egyház és állam szétválasztása és a szekuláris értékek népszerűsítése.

MSZE a Facebook-on!

Friss topikok

  • klebit: Én nem értek ezekhez a blogokhoz, de az ateizmus isten tagadást jelent... semmiképpen nem bármi me... (2022.01.22. 18:32) Mi a szekularizmus?
  • Világnézet Netes Napló: Isten tudományosan vizsgálható, már a hazai ateisták szerint is erkolcstan.blog.hu/2021/03/20/ist... (2021.04.17. 12:58) Anya, Apa! Ateista vagyok.
  • Eszter 50: Üdvözletem! A homoszexuálisok megkövezésétől azért tekint el az Egyház annak ellenére, hogy a homo... (2020.10.21. 17:02) A tudatlanság magabiztossága
  • Janos DrWittredi: @Hovirag: " A védelmi lefedettség hiánya világszerte kanyaró járványokat okozott,..." "Az UNICEF... (2019.08.18. 13:18) Dühös tudós válasza egy oltásellenes posztra
  • F.M.J.: @TanBá: "A nevetés a legfőbb szentség mert a Bölcs és a Biztos eltűri." - Tehát a szentség az, am... (2019.04.12. 09:17) Izland eltörölte a blaszfémiatörvényt!

Címkék

adózás (1) Alaptörvény (3) alkotmány (2) Államvezetés (1) Angela Merkel (1) Ateista sörözés (2) ateizmus (5) augusztus 20 (1) Ayaan Hirsi Ali (1) Balog Zoltán (1) blaszfémia (2) Budapest Pride (1) buddhizmus (1) Carl Sagan (1) cenzúra (1) Civil Rádió (2) coming out (1) Daniel Dennett (1) Deák Ferenc (1) demokrácia (4) diszkrimináció (1) egyház (5) egyházfinanszírozás (7) egyházkritika (1) egyházpolitika (1) egyháztörvény (2) emberi jogok (2) engesztelő kápolna (1) ENSZ (1) erkölcstan (4) Esztergom (1) Európa (2) facebook (1) Fekete György (1) felhívás (1) felsőoktatás (1) felszentelés (1) Ferenc pápa (1) filozófia (1) filozófiai kávéház (1) Franciaország (1) fundamentalizmus (1) GMO (1) görögkatolikus egyház (1) háború (1) hittan (4) Hívatlanul (2) Hoffmann Rózsa (2) homoszexualitás (3) humanizmus (2) IHEU (1) Ingersoll (1) interjú (3) iszlám (2) Izland (1) Jakab Attila (6) játék (1) karácsony (1) Károli Gáspár Református Egyetem (1) KDNP (3) Kennedy (1) Kerényi Imre (1) kereszténység (9) Kozmosz (1) köztársaság (2) Köztársaság (1) kritikus gondolkodás (4) laicitás (1) Liberalizmus (1) liberalizmus (1) LMBTQ (3) Magyar Katolikus Egyház (3) Magyar Művészeti Akadémia (1) Magyar Református Egyház (1) Magyar Szekuláris Egyesület (3) MAKÚSZ (1) Mindfullness (1) művészet (1) Natália nővér (1) Neil deGrasse Tyson (1) Nemzeti Hitvallás (1) Nemzeti Színház (1) Nemzetközi Olimpiai Bizottság (1) Normafa (1) Nyíltan Szekuláris Nap (1) nyílt levél (1) Obama (1) oktatás (9) október 23 (1) olimpia (1) Orbán Viktor (4) Oroszország (1) Pedofília (1) politika (3) Putyin (1) reformkor (1) Rétvári Bence (1) Sam Harris (2) Semjén Zsolt (2) Stephen Fry (1) Stephen Hawking (1) Steven Pinker (1) Sunday Assembly (1) Szekuláris Klub (1) szekularizáció (3) szekularizmus (33) színház (1) Szíria (1) Szocsi (1) szólásszabadság (3) tanévnyitó (1) történelem (3) tudomány (4) tudományos ismeretterjesztés (1) tüntetés (3) Vallás (1) vallási erőszak (1) vallásszabadság (1) Vatikán (1) Vatikáni szerződés (1) védőoltás (1) vegyes házasság (1) Vidnyánszky Attila (1) Címkefelhő

Ayaan Hirsi Ali írása

 220821_1307507.jpgSokszínűség – nagyra értékelt elve ez a társadalmunknak, az erény, az erkölcsi fejlődés és a befogadóbb társadalom ismérve. Politikusok, vállalatok, médiák, és főleg az olyan egyetemek, mint a Harvard, mindenféle fajú, etnikumú, társadalmi hátterű, nemű, nemi irányultságú és vallású embereket igyekeznek magukhoz vonzani és megtartani oktatónak, diáknak és dolgozónak.

A sokszínűség kiteljesítésére való törekvés tiszta szándékkal indult: a nők, a fekete bőrűek és a homoszexuálisok ebben az országban évszázadokon keresztül hátrányos megkülönböztetés áldozatai voltak. Liberális projekt volt ez a törekvés, amely a liberális elvek legalapvetőbbikéből következik: az egyén azon jogára és szabadságára, hogy megválassza saját sorsát.

Az ország alapítása óta Amerika azért harcolt, hogy ezt az alkotmányába foglalt utópiát valósággá váltsa. És az amerikaiak fel is nőttek ehhez a feladathoz: polgárháborút vívtak a rabszolgaság eltörléséért; a választójogi mozgalom kiterjesztette a politikai jogokat; a polgárjogi mozgalom megszüntette a szegregációt, bár a rasszizmust nem. Belénk ivódott, hogy észrevegyük és szóvá tegyük az igazságtalanságokat, és hogy kiálljunk az áldozatok jogaiért. Az igazságtalanság egyes formáit felszámoltuk jogszabályokkal és oktatással. Más igazságtalanságok megszüntetésén még dolgozunk.

Azonban annyira elbűvölt bennünket a sokszínűség keresése, hogy messzire eltávolodtunk attól a gondolattól, amiről eredetileg szólt mindez, a liberalizmus központi értékétől: az egyéntől.

Ahelyett, hogy az egyén szabadságáért és jogaiért küzdjünk, néhányan közülünk minden jel szerint inkább a csoportok jogait tartják szem előtt.

Néhányan közülünk elfelejtették, hogy bár nőnek, vagy homoszexuálisnak, vagy feketének, vagy muszlimnak lenni közösségi érzést és közösségi identitást ad, erősebben kell küzdeni az egyénért, mintsem a csoportért. A legnagyobb, legátfogóbb identitás, amelyet a liberalizmus a többi fölé helyez, az emberé. Nem azért küzdünk az egyénért, mert az valamely csoporthoz tartozik, hanem azért, mert mindannyian emberek vagyunk.

Legerősebben az aggaszt a hangsúlynak az egyéntől a csoportra való áttolódásában, hogy ez olyan helyzetet teremtett, amelyben a kisebbséghez tartozó egyén sérül. Fel kell ismernünk, hogy nem minden sokszínűség jó – van az a sokszínűség, amely kifejezetten rossz.

Nem jó az egyén számára például a sokszínűség, amikor ez a nőkre káros hagyományos gyakorlatok elfogadását jelenti, vagy a gyermekek kiházasítását, vagy olyan saría-alapú szabályokat, amelyek a nemi erőszak áldozatait és a disszidenseket kriminalizálják.

Túl gyakran védenek ilyesféle gyakorlatokat a kulturális sokszínűség nevében. Ezzel cserben hagyják a gyengébbeket. Ezek gyakran (de nem kizárólag) gyermekek, nők, homoszexuálisok vagy feketék. És azok, akik bírálják vallásukat, vagy akik elhagyták felekezetüket, mert annak bizonyos aspektusai sértik erkölcsi érzéküket.

Napjaink identitáspolitikája a politikai korrektség olyan nyelvét teremtette, amely néhol a cenzúrával határos. Megengedtük, hogy a csoport hangja, vagy a csoportra hivatkozva felszólaló hangja nem csak az egyénért beszéljen, hanem hogy időnként belefojtsa az egyénbe a szót, ha annak mondanivalója nem illeszkedik az elfogadott narratívákhoz.

Azt állítjuk, hogy a nők jogaiért harcolunk, de nem beszélhetünk a Közel-Keleten élő nők elképesztő szenvedéseiről, mert ezt esetleg a muszlimok számára sértőnek lehet tartani. Az azonos neműek házasságának támogatottságát illetően nagyszabású kulturális változásának vagyunk tanúi a nyugati világban, de a homoszexuálisokat felakasztó Iránt nem érheti bírálat, mert azt vissza lehet utasítani iszlamofóbia címén.

Sőt, azokat vádolják szűklátókörűséggel, akik felszólalnak ezek ellen az igazságtalanságok ellen.

Az Első Alkotmánykiegészítésben rögzített jogoknak a liberalizmus szószólói régen hívei voltak, pl. a Seneca Falls-i gyűlés női, vagy emberi jogi beszédeiben Martin Luther King. Az ő szavaik számos kortársuk szemében politikailag inkorrektek voltak. De az Első Alkotmánykiegészítés nem azért lett Alkotmányunk része, hogy a status quo-t rögzítse, hanem azért, hogy lehetővé tegye a hatalommal bírók bírálatát és a gondolatok sokféleségének ápolását.

Azok, akik ma a sokszínűségre hivatkozva a szólásszabadságot szeretnék korlátozni, a liberalizmus árulói. A liberalizmus azt jelenti, hogy minden egyén jogaiért kiállunk, függetlenül annak faji, etnikai, társadalmi, nemi hovatartozásától vagy szexuális irányultságától. Azt jelenti, hogy elítéljük az elnyomást függetlenül annak formájától és függetlenül attól, milyen kulturális hagyományokkal indokolják. Azt jelenti, hogy az egyén az, aki jogokkal és szabadságokkal bír, hogy az egyén az, akit hátrányos megkülönböztetés ér, és hogy az egyén az, akinek jogait meg kell védenünk.

Mint fekete bőrű nő és mint bevándorló szívügyem a sokszínűség. Ki nincs így ezzel? De ennél fontosabb nekem az egyén szabadsága. Mert egy igazán szabad társadalomban csoportidentitásaink jelentősége nem erősödik, hanem csökken.

Ez – és nem a hagyományos árkok elmélyítése – kell, hogy legyen a célunk.

 

Ayaan Hirsi Ali az Egyesült Államokban él. Magyarul két könyve jelent meg: A hitetlen (Ulpius-ház, 2007) és Az engedetlen (Ulpius-ház, 2007).

Forrás.

Címkék: szólásszabadság Liberalizmus Ayaan Hirsi Ali

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szekularis.blog.hu/api/trackback/id/tr77653244

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zriff 2015.07.25. 10:19:37

Érdekes hogy a fiú körülmetélés ellenzéséről nem beszélt. A liberalizmus már rég halott. Ami ma van csak egy beteg gyűlölködő diktatórikus szarság, mint a nácik, komcsik rendszere, csak most a fehér heteró férfiak az ellenségkép.

Éhes ló 2015.07.25. 22:22:46

Már ebben is hazudik a szerencsétlen hülye: "...polgárháborút vívtak a rabszolgaság eltörléséért...".
A többi dettó.
Mi mindenben hazudhat még ez a két könyvét is elsózó idióta feka?
Hogyan lehet ilyen szánalmasan, hazugságban élnie?

empoftla 2015.07.27. 18:22:32

@maxval bircaman megbízott szerkesztő: Igazad van. A mi bloggeres tevékenységünk sokkal értelmesebb (csak lenne aki kiadná könyvben is)!

Janos Smal 2015.08.04. 23:59:39

Latom, a kommentekben gyalazkodo 1 bites faszparasztok meg a szekularis blog ala is odatalalnak, mint a capa a verszag nyoman.
süti beállítások módosítása