A Történetek a világegyetemről alcímű új Kozmosz a 21. századi újraértelmezése az amerikai közszolgálati csatornán 1980-ban bemutatott Kozmosz: Egy személyes utazás című úttörő sorozatnak. Az eredeti Kozmosz a méltán híres csillagász, Carl Sagan műsorvezetésével kirobbanó siker volt, világszerte mintegy 750 millió tévénézőt ültetett a képernyők elé. A vezető producer, Seth MacFarlane reményei szerint az új verzió is hasonló népszerűségnek örvend majd, és javítani fog az egyre súlyosabb problémát jelentő tudományos műveletlenségen. Interjúnkban a sorozatról és a tudomány iránti lelkesedéséről beszélgettünk a Family Guy készítőjével, valamint arról, hogy szerinte mi szükséges ahhoz, hogy visszatérjünk a helyes útra. (Meredith Blake interjúja a Los Angeles Timesban)

Hogyan kerültél a Kozmosz-projektbe?

Jerry Zucker Science and Entertainment Exchange (Tudomány és szórakoztatás) kezdeményezésén keresztül ismerkedtem meg Neil deGrasse Tysonnal (asztrofizikus, a Kozmosz műsorvezetője - a ford.). Párszor összefutottam vele ezeken az eseményeken, és azon gondolkodtam, hogy immár van kapcsolatom a tudományos közösséggel, ezen kívül anyagilag is jól állok, így elkezdett érdekelni, hogy milyen hasznos dolgot kezdhetnék ezzel a plusz pénzzel. A tudomány manapság egyre kevesebb forrást kap. Eredetileg kutatások finanszírozására gondoltam, és megkérdeztem Neilt, hogy milyen projektnek lenne szüksége anyagi támogatásra. Azt mondta: „Hát azon gondolkozunk, hogy kis segítséggel talán előbb-utóbb újraindíthatnánk a Kozmoszt.”

Seth MacFarlane producer a Kozmosz premierjén

Akkoriban az a megkérdőjelezhető ötletem támadt, hogy a Foxhoz viszem az ügyet. A Fox jelenlegi vezetősége – Peter Rice és Kevin Reilly – kimondottan nyitottak, kreatívak. Úgy gondoltam, ha van egyáltalán, aki reagál erre a felvetésre, akkor ők azok. Elvittem hozzájuk Neilt és Ann Druyant (Carl Sagannak, az eredeti Kozmosz-sorozat műsorvezetőjének özvegye – a ford.) egy találkozóra, és úgy láttam, ezt egy elég rendhagyó és elég őrült ötletnek gondolták ahhoz, hogy meg is akarják csinálni. Ennek a műsornak történelme, hagyatéka van, de két olyan programigazgató is kellett hozzá, akik úgy gondolkodnak erről, ahogy ma már nagyon kevesen. Brandon Tartikoff halála után csak néhányan maradtak. Nem hiszem, hogy az én szenvedélyem a téma iránt közrejátszott volna, hanem egyszerűen érdekelte őket ez az egész.

Ezek szerint a Fox talán nélküled is ráharapott volna a dologra?

Szerintem igen. Talán csak abban segítettem, hogy a találkozó hamarabb létrejöjjön. Akkor is így válaszoltak volna, ha más dobja be nekik az ötletet. Szokatlan figurák, és én pont ezért vagyok olyan régóta velük.

A közvélekedés szerint azért elég kockázatos dolog egy olyan csatornának, mint a Fox dokumentumfilmet vetítenie főműsoridőben.

Így is van. De Reilly az NBC-nél, Peter Rice pedig a Fox Searchlightnál is profitált a kockázatvállalásából. Sosem félnek kockáztatni, és ez sokkal többször bejön nekik, mint ahányszor nem. Azzal, hogy most az összes Fox csatornán egyszerre fogják vetíteni a premiert, megint megmutatták, hogy ők ebben szívvel-lélekkel, hosszútávon benne vannak. Szeretik a kockázatot, és pont ez az, ami a tévében mostanában kifizetődő, csodálkozom is sokszor, hogy olyan kevés csatorna mer ehhez hasonló rizikót bevállalni. És remélem – a Kozmosz és az ő érdekükben is –, hogy ezúttal is nyerni fognak rajta.

Az új Kozmosz magyar nyelvű ajánlója

Amikor bejelentették a Kozmoszt, rengetegen meglepődtek azon, hogy a te kezed is benne van.

A Family Guy azért bele-belepancsol a science fictionbe. Akik szeretik a sorozatot, azoknak ez kevésbé meglepő, hiszen a rajzfilm és a tudomány, a kockaság e két birodalma között mindig is létezett valamiféle átjáró. Talán a sajtó hökkent meg a dolgon, nekik megvan a saját elfogult felfogásuk azt illetően, hogy én voltaképpen mit is csinálok. Számtalan olyan kritikát olvastam a Family Guy-ról és más munkáimról, amelyekről sütött, hogy az írónak csak a haverjai mesélték el, mit láttak, és ő valójában nem dolgozott vele. Ebből a szempontból egyáltalán nem furcsa egyesek megrökönyödése.

Arra ösztönözted Twitteren a követőidet, hogy nézzék a műsort. Mit reméltél ettől?

Vegyük úgy, hogy a Family Guy nem kimondottan családbarát, tehát mondhatjuk, hogy a Kozmosz az első olyan dolog a karrieremben, amely elé le lehet ültetni egy egész családot. Fiatalokat és időseket egyaránt. Szerintem még sok utalás lesz a Kozmoszra a Family Guy-ban is. Az emberek szomjaznak a tudományra, a tudásra és a megértésre, ami az elmúlt két évtizedben teljesen el volt hanyagolva. A kreacionizmus és az intelligens tervezettség „elméletek” viszont reneszánszukat élik. Űr tátong a tudományos ismeretterjesztésben. Azt gondolom, hogy a legszebb dolog az új Kozmoszban, hogy képviseli azt, amit a régi is, és mindezt látványos, szórakoztató formában tálalja. Ahogy Carl Sagan is fogalmazott 1980-ban, még azokat is megejti a látvány, akiket egyébként nem érdekel a tudomány, és emiatt nézni fogják. Azok pedig, akik annak idején követték az eredeti Kozmoszt, biztosan leülnek majd a gyerekeikkel együtt a tévé elé.

Te mire emlékszel az eredetivel kapcsolatban?

Arra, hogy egy pillanatig sem untam. Emlékszem az első részre, amelyben Carl a képzelet űrhajóján repített minket az ismert univerzum határaitól vissza a Földig. Ez annyira emlékezetes volt számomra, hogy a képzelet hajója az új sorozatba is bekerült, egyfajta kiindulási pontként szolgálva Neil számára. Szerintem ez így nagyon jól működik. Amikor egy tudományos ismeretterjesztő filmben csak egy testetlen narrátor szerepel, az gyakran kissé szárazzá válik. Amit Neil annyira remekül biztosít számunkra, az a Rod Serlinggel vetekedő, állandó jelenlét (Rod Serling író, forgatókönyvíró, producer és narrátor, akit az 1950-es sci-fi, az Alkonyzóna tett ismertté – a ford.). Teljes valójában látjuk őt, ahogyan megteszi az utat a képzelet űrhajóján, amely ismerős környezetet teremt. Kicsit olyan, mint a Brady-család nappalija, csak a mi előadásunkban. (Utalás a Brady Bunch című népszerű sit-com sorozatra. 1969-1974 – a ford.)

A képzelet űrhajója a régi és az új sorozatban

És mi az, amit Neil tud hozzátenni ehhez a projekthez?

Az egyik dolog, amiért imádom, hogy ezt Neil csinálja, az az, hogy ő tényleg tudja, miről beszél. Nem csak egy híresség. Ha valaki odamegy Neilhez rákérdezni a sorozat egyes részleteire, minden képesítése megvan ahhoz, hogy válaszolni tudjon – ami számomra rengeteget ad hozzá a dologhoz. Emberi oldalról pedig szerintem ő a világ egyik legjobb tanára – mert a legjobb tanárok azok, akik igazán nagy hatással vannak rád, akik lelkesek. Századszor is ugyanolyan érdeklődéssel tudja elmesélni ugyanazt a dolgot, és az érdeklődése egyenesen fertőző. Kivételes kommunikációs készsége van, ami mérhetetlenül hiányzott ebből az országból, mióta Carl Sagan elhunyt. Remélem, hogy a műsor még sok-sok olyan embernek fogja bemutatni Neilt, akik eddig nem ismerték. Ő egy erőteljes hang, aki talán képes lesz minket visszaterelni a helyes irányba, ami az egyre romló tudományos műveltségünket és az űrutazás iránti megkopott érdeklődésünket illeti.

Neil deGrasse Tyson a Kozmosz premierjén

Mi az, amiben letértünk az útról? Min kell javítani?

Ha visszatekintesz a 60-as, 70-es évekre, a tudományos eredményeink hatalmas büszkeségei voltak az országnak, főleg az űrutazás területén. Ezek a vívmányok emberileg voltak fontosak számunkra, és látni akartuk a további fejlődést. 1969-ben mindenki azt hitte, hogy mire eljön a 2000-es év, tartósan is megvetjük a lábunkat a Holdon. Ehhez képest 2012-ben, amikor Newt Gingrich (republikánus politikus – a ford.) felvetette, hogy építsünk űrállomást a Holdon, mindenki őrültnek tartotta. Én akkor azt gondoltam magamban, hogy liberális demokrata létemre is 100%-ig ezzel a fickóval vagyok. Tökéletesen igaza van. Mindenki azt gondolta, hogy ez 10 évvel ezelőtt már megtörténik, most pedig valahogy a puszta felvetés is elég volt ahhoz, hogy hülyének nézzék. Na, ez például egy ok a sok közül, hogy visszatérjünk a helyes útra.

Az űrprogramunk olyan szintre esett vissza, ami már hihetetlenül elkeserítő. Mi egy felfedező faj vagyunk. Akkor meg miért álltunk meg? Az áltudományok virágoznak, és sarlatánok etetik az embereket azzal, hogy ne oltassák be a gyermekeiket. Éppen most olvastam a massachusettsi himlőjárványról. Az isten szerelmére, nehogy már Jenny McCarthyra hallgassanak! Ő nem orvos!

De ugyanezt tetten érhetjük az evolúciót megkérdőjelező iskolák növekvő számában, és ezek a jelenségek csak halmozódnak, rávilágítva a tényre, hogy teljesen letértünk a helyes útról a tudományos műveltség terén, ami rendkívül károsan hat bármelyik társadalom fejlődésére. Én abban a hitben éltem, hogy az evolúció-dolgot már réges-rég letudtuk, de ezek szerint mégsem, még mindig magyarázatra szorul. A tudományos műveletlenség számos területen felütötte a fejét. Azt gondolom, sok esetben nem tudatos elutasítás miatt, hanem csak nincs semmi, ami táplálja a tudásvágyat, amiről sokan nem is tudják, hogy megvan bennük.

A 90-es években több olyan sci-fi ment a tévében, amelyek legalább megpróbáltak olyan dolgokat körbejárni, mint a kvantumfizika, és valamennyire a valós elméleti fizikán alapultak. Most vámpírokat, boszorkányokat és zombikat bámulunk, ami egy újabb tünet. Hogy a fikción belül ilyen preferenciák felé hajlunk, az is a tudományos műveltségünk hiányával magyarázható. Amennyiben viszont a Kozmosz teszi a dolgát, emlékeztetni fogja az embereket arra, hogy 40 éve milyen jó munkát végeztünk, és ideje lenne megint kicsit nagyravágyóbbnak lennünk.

Fordítás: Magyar Szekuláris Egyesület

A Kozmosz sorozatról ismertető, és a hazai vetítéssel kapcsolatos információk a National Geographic Channel oldalán olvashatók.