HTML

Magyar Szekuláris Egyesület

A Magyar Szekuláris Egyesület célja a tudományos és tényeken alapuló kritikus gondolkodásra való egyéni és közösségi igény erősítése, és ezáltal a társadalomban jelenlevő dogmatikus és ideológiai alapú diszkrimináció és igazságtalanság csökkentése, a társadalmi felelősségtudat és igazságosság elősegítése, az egyház és állam szétválasztása és a szekuláris értékek népszerűsítése.

MSZE a Facebook-on!

Friss topikok

Címkék

adózás (1) Alaptörvény (3) alkotmány (2) Államvezetés (1) Angela Merkel (1) Ateista sörözés (2) ateizmus (5) augusztus 20 (1) Ayaan Hirsi Ali (1) Balog Zoltán (1) blaszfémia (2) Budapest Pride (1) buddhizmus (1) Carl Sagan (1) cenzúra (1) Civil Rádió (2) coming out (1) Daniel Dennett (1) Deák Ferenc (1) demokrácia (4) diszkrimináció (1) egyház (5) egyházfinanszírozás (7) egyházkritika (1) egyházpolitika (1) egyháztörvény (2) emberi jogok (2) engesztelő kápolna (1) ENSZ (1) erkölcstan (4) Esztergom (1) Európa (2) facebook (1) Fekete György (1) felhívás (1) felsőoktatás (1) felszentelés (1) Ferenc pápa (1) filozófia (1) filozófiai kávéház (1) Franciaország (1) fundamentalizmus (1) GMO (1) görögkatolikus egyház (1) háború (1) hittan (4) Hívatlanul (2) Hoffmann Rózsa (2) homoszexualitás (3) humanizmus (2) IHEU (1) Ingersoll (1) interjú (3) iszlám (2) Izland (1) Jakab Attila (6) játék (1) karácsony (1) Károli Gáspár Református Egyetem (1) KDNP (3) Kennedy (1) Kerényi Imre (1) kereszténység (9) Kozmosz (1) Köztársaság (1) köztársaság (2) kritikus gondolkodás (4) laicitás (1) Liberalizmus (1) liberalizmus (1) LMBTQ (3) Magyar Katolikus Egyház (3) Magyar Művészeti Akadémia (1) Magyar Református Egyház (1) Magyar Szekuláris Egyesület (3) MAKÚSZ (1) Mindfullness (1) művészet (1) Natália nővér (1) Neil deGrasse Tyson (1) Nemzeti Hitvallás (1) Nemzeti Színház (1) Nemzetközi Olimpiai Bizottság (1) Normafa (1) Nyíltan Szekuláris Nap (1) nyílt levél (1) Obama (1) oktatás (9) október 23 (1) olimpia (1) Orbán Viktor (4) Oroszország (1) Pedofília (1) politika (3) Putyin (1) reformkor (1) Rétvári Bence (1) Sam Harris (2) Semjén Zsolt (2) Stephen Fry (1) Stephen Hawking (1) Steven Pinker (1) Sunday Assembly (1) Szekuláris Klub (1) szekularizáció (3) szekularizmus (33) színház (1) Szíria (1) Szocsi (1) szólásszabadság (3) tanévnyitó (1) történelem (3) tudomány (4) tudományos ismeretterjesztés (1) tüntetés (3) Vallás (1) vallási erőszak (1) vallásszabadság (1) Vatikán (1) Vatikáni szerződés (1) védőoltás (1) vegyes házasság (1) Vidnyánszky Attila (1) Címkefelhő

"Anya, Apa! Ateista vagyok." Ezzel a címmel jelent meg David G. McAfee könyve, mely azt a fontos problémát tárja fel, hogy sok fiatal nem meri bevallani, hogy már nem hisz abban, amiben a szülei, családja. A szerző a probléma ismertetésén túlmenően is segíteni szeretne azon fiataloknak, akiknek ez a kérdés komoly lelki problémát okoz, akik családjukban küzdenek saját vallási "másságukkal".

Ebben a könyvben található egy 22 kérdésből és válaszból álló gyűjtemény, melyet mind hívőknek, mind nem hívőknek érdemes ismerni. Hívőknek azért, hogy kevésbé legyen számukra idegen, és éppen ezért esetleg riasztó, ha valaki - akár a saját gyermekük - vallástalannak mondja magát. A nem hívőknek pedig segíthet átgondolni, rendszerezni a saját válaszaikat arra az esetre, ha maguk is hasonló kérdésekkel találkoznak. Az alábbiakban a 22 kérdés és válasz fordítását közöljük.

Tudom, hogy nem hiszel a kereszténység Istenében, de hiszel bármilyen más istenben vagy a sátánban?

Nem hiszek semmilyen természetfeletti vagy paranormális lényben, erőben vagy dologban egyszerűen azért, mert nincs rá semmilyen bizonyíték. Ugyanígy nem hiszek a mágiában, a babonákban vagy az asztrológiában. Azonban hajlandó vagyok nyitottan gondolkodni, és megfelelő bizonyítékok fényében megváltoztatni a véleményemet.

Biztosan tudod, hogy nincs Isten?

Nem, nem állítom, hogy biztosan nem léteznek istenek, viszont a bizonytalanságból nem következhet a hit bizonyossága. Senki nem tudja biztosan, hogyan jött létre a világ, de én sokkal megnyugtatóbbnak érzem, ha a tudományos módszert követem az élet minden területén, mint ha valamilyen istent, vagy isteneket hirdetnék csak azért, mert nem tudok valamit. Attól függően, hogy hogyan definiálod "istent", létezésének valószínűsége a meglehetősen valószínűtlentől és szükségtelentől a szinte tökéletes lehetetlenségig terjed. Ha viszont Istent az ábrahámi tradíciók imára válaszoló és a világgal kapcsolatba lépő isteneként definiálod, nos akkor szinte teljesen bizonyos, hogy az nem létezik. Ha létezik is bármilyen isten, az a világra semmilyen hatással nincsen, a teremtéshez olyan módszert alkalmazott, amely megkülönböztethetetlen a természetes folyamatoktól, a történelem során végig megakadályozta, hogy megismerhessük, nem lép semmilyen kapcsolatba az anyagi világgal, és gondoskodott arról, hogy lehetetlen legyen őt megismerni. Nincs persze semmilyen bizonyíték egy ilyen lényre, akinek a létezése ráadásul legjobb esetben is valószínűtlen és szükségtelen. De még ha hinnénk is egy ilyen istenben, miért feltételeznénk, hogy azt kívánja, imádjuk őt?

Miért döntöttél úgy, hogy ateista leszel?

Soha nem "döntöttem" úgy, hogy ateista leszek, sőt egyáltalán nem gondolom, hogy a hit vagy a hitetlenség olyasmi, amit az ember maga választ. Én csak annyit tettem, hogy a tényeket vettem figyelembe. Maga a kérdés feltételezi, hogy a hit vagy a vallásosság az ember alapvető, természetes állapota, pedig ez nem igaz. Mindannyian vallásoktól mentes állapotban születünk, és csak akkor kezdünk el ilyesmiben hinni, amikor megtanítanak rá. Tehát a hitetlenség az alapértelmezett helyzet. Habár vannak gyermekek, akikbe nem nevelnek semmilyen vallást egészen addig, amíg nem tudnak kritikusan gondolkodni, de a többségükbe igen - rám szerencsére a vallásos nevelés nemigen hatott. Soha nem hittem semmilyen istenben vagy istennőben, mert sosem találkoztam olyan bizonyítékkal, amely alátámasztotta volna a létezésüket. Számomra mindig minden megmagyarázható volt természetes folyamatokkal, tehát egy istent vagy isteneket feltételezni bármihez is kontraproduktívnak tűnt, különösen, ha ezen isten tulajdonságairól még a saját követői sem tudtak egyetértésre jutni - és a hívők arra használják az istenüket, hogy igazolják vele azt, amit helyesnek gondolnak, és elítéljék azt, amit helytelennek. Tehát mivel az istenek létezése nemcsak erősen valószínűtlen, de szükségtelen is, így az, hogy bármelyikben is elkezdjek hinni, még csak eszembe sem jutott soha.

miert_vagyok_ateista-01.jpg

A szívedben van egy Isten alakú lyuk. Nem érzed, hogy Isten nélkül az életedből hiányzik valami?

Ha ilyesfajta isten létezik, akkor biztosan hiba van a rendszerében... Nagyon boldog vagyok. Azt csinálom amit, szeretek, van egy csodálatos családom, segítek másoknak, amikor csak tudok, és soha nem akadályoz semmiben, hogy nem hiszek istenekben. Nincs semmiféle lyuk. Valóban jól érzem magam, és nem félek a haláltól sem. Egy örökkévalóság bármiről is szóljon, valójában csak szenvedés lehet, én viszont boldog vagyok, hogy életemet a legteljesebb mértékben élhetem meg anélkül, hogy bármiféle örök élet akár csak eszembe is jutna.

Mi változtathatná meg a véleményedet?

Az egyetlen, ami alapján megváltoztatnám a véleményemet, az a világos bizonyíték. Ha volna valóban vizsgálható, mások által is ellenőrzött tény, amely azt mutatná, hogy egy istenség létezése nagyon valószínű, vagy szükséges bármilyen jelenség magyarázatához, akkor természetesen felülvizsgálnám az álláspontomat. Azonban ez nem fog megtörténni, éppen az istenek - és minden természetfeletti - vélelmezett tulajdonságai miatt; egy hívő végsősoron csak a hitre tud támaszkodni. Ha bármilyen óriási csodában például Ábrahám istene megmutatná magát a világnak, természetesen elfogadnám a létezését, de ettől még ugyanúgy nem kezdeném el imádni. Egy féltékeny és haragos isten, aki jogos tettként pusztít el milliónyi embert, küld pestist elsőszülöttekre, és gyűlöli a homoszexualitást, nem volna méltó az imádatomra.

Miért utálod a hívőket és/vagy a vallást?

Nem utálom a hívőket. Az átlagos hívő - bár vitathatatlanul hiszékeny - semmi másban nem vétkes, mint vágy alapú gondolkodásban. Még a vallásokat sem utálom... Nagyon érdekesek a fenomenológia és a történelem szempontjából. Azonban, ha vallással igazolnak erőszakos cselekményeket, gátolnak meg tudományos kutatásokat, vagy ez ad alapot emberek alapvető jogainak a csorbításához, akkor azt gondolom, hogy a kritika jogos és szükségszerű. Viszont a kritikát ne keverjük össze az utálattal; az, hogy valaki rámutat a vallások negatív aspektusaira és következetlenségeire, nem azonos a gyűlölettel, vagy az üldözéssel.

Miért nem hiszel legalább azért, mert hátha mégis igazunk van? Mit vesztenél? (Ha nyersz, mindent megnyersz. Ha vesztesz, semmit sem vesztesz. Fogadj arra legalább, hogy Ő létezik. - Pascal fogadás érve.)

Nem tudom magam egyszerűen hitre kényszeríteni, a hit nem így működik. Nem azért nem hiszek istenekben, mert nem akarok, hanem azért, mert minden bizonyíték az ellenkezőjét támasztja alá. És nem fogadok el dolgokat "csak hidd el" alapon. Egy hit mindenféle bizonyíték nélkül egyszerűen csak értelmetlen számomra. Tehát gondolom, tettethetném, hogy hiszek, de tényleg azt gondolod, hogy egy ilyen látszathit, mely egy "pokoltól" való félelemben gyökerezik, érdemessé tenne egy mindentudó isten szemében bárkit egy "mennyországra"? A megváltás általában egy őszinte elfogadását jelenti egy istennek, és épp ez az, amivel nem szolgálhatok egyetlen alátámasztás nélküli állítás esetében sem. Még ha el is fogadnék ily módon egy istent, mégis melyik vallás istene lenne az "igazi"? A baháitól a buddhizmuson és a wiccán keresztül a zoroasztrianizmusig több száz vallás több ezer egyháza létezik világszerte, és még ennél is több, amelyeket már az idők során magunk mögött hagytunk, melyek persze mind igazabbnak gondolták magukat a másiknál. Ha elfogadnám bármelyiket is, az a többi szemében kárhozatos lenne, tehát az összes istennel szembeni szkepticizmust sokkal becsületesebb hozzáállásnak gondolom.

Azért nem érted a vallást, mert sosem érezted meg Istent. Volt valaha is személyes kapcsolatod a teremtőddel?

Nem, soha nem voltam vallásos. Viszont életem nagy részét azzal töltöttem, hogy megpróbáltam megérteni, miért hisznek az emberek abban, amiben. Én azonban kivételnek számítok az ateizmushoz vezető út tekintetében; sok nem hívő (a világ bizonyos részein a legtöbben) úgy gondolták régebben, hogy volt egy "személyes kapcsolatuk" Istennel... érezték Isten jelenlétét, és meg voltak győződve az ima hatásosságáról. Néhányan térítők, vagy egyházi személyek voltak, mert Istenért akartak dolgozni, néhányan pedig egyszerűen gyermekkorukban kaptak vallásos nevelést, amikor még túl fiatalok voltak ahhoz, hogy önállóan gondolkodjanak. Néhányan vallást váltottak - megérezték Allah, Jézus vagy más istenség "erejét" az életükben, de mostanra rájöttek, hogy nincs semmiféle személyes kapcsolat, mivel nincs is ott semmi. Felismerték, hogy az imának nincs semmi hatása a fizikai világban, ráébredtek, hogy a vallásos érzések önmagukból származnak, nem pedig egy külső forrásból.

Isten és a vallás miért ne létezhetne együtt a tudománnyal?

Először is azt kell tisztázni, melyik istenről beszélünk. Rengeteg feltételezett istenség fordult elő az emberi kultúrában és a történelemben. Nem azt állítom, hogy mindegyik isten szükségszerűen tudományellenes, kivéve, hogy mindegyik elfogadásához hitre van szükség, mely definíciószerűen nem más, mint a vizsgálható bizonyítékok hiánya; az istenekben való hit tehát ebben az értelemben tökéletesen ellentétes a tudománnyal. Ezt leszögezve, ha istent az ábrahámi tradíciók isteneként definiálod a vonatkozó szent irataikkal egyetemben - az imát meghallgató teremtő Istenként, aki mindent a szavával teremtett, és aki állítólag rendszeresen közbeavatkozik a földön zajló eseményekbe - nos, akkor ez az isten természetesen abszolút ellentétben áll a tudományos fejlődéssel. A vallás és a tudomány közti rengeteg konfliktus legtöbbször a szent iratok változhatatlanságából ered, amely a hit szerint Isten kinyilatkoztatott szava, mely azonban nevetséges állításokat tesz, mint például, hogy az ember porból, a Föld pedig hat nap alatt lett teremtve, és amelynek az eredménye emberek generációi, akik folyamatosan küzdenek a tudományos megértés fejlődése ellen, sokszor akár azért, hogy az iskolákban is kreacionizmust oktassanak. Ha rátekintesz ezen szervezetekre, amelyek folyamatosan akadályozzák a tudományos haladást, látni fogod, hogy legtöbbször alapvetően vallási ihletésűek.

Talán nem vagy vallásos, de nem gondolod, hogy az erkölcs mégis csak a vallásból jön?

Nem, ez egy általános tévedés. Nagyon sajnálom azokat, akik úgy érzik, hogy néhány kőtáblára van szükség ahhoz, hogy ne gyilkoljunk, hiszen erről szó sincs. Amit ma "erkölcsnek" hívunk, az - ugyanúgy ahogy az ember szinte minden fizikai és szociális jellegzetessége - az idők során fejlődött ki azért, hogy segítsen minket a túlélésben, és végső soron a szaporodásban. Társas lényként az emberi kapcsolatokban az erkölcs nagyon fontos tényező a fejlődésünk érdekében. Ezen erkölcshöz az szükséges, hogy az öntudatunk, illetve az "erkölcsi érzékünk" vezessen minket, ne pedig isten vagy istenek. A történelem során a vallásalapítók a saját koruk és környezetük erkölcsi előírásait építették be vallásuk tanításai közé, azért hogy természetfeletti rangot adjanak nekik. Ezzel nem az a probléma, hogy ezek az erkölcsi szabályok alapvetően rosszak lennének, hanem az, hogy az őket tartalmazó "szent könyvek" miatt nem lehet rajtuk változtatni. Az idők során az erkölcsi tudásunk változik, fejlődik, viszont a Biblia és a Korán szavai, tanításai nem. A vallás meggátolja az erkölcs fejlődését, mivel követőinek azt tanítja, hogy ragaszkodjanak ezen ősrégi szabályokhoz. Az Ószövetséget megnézve látható, milyen messze elhagytuk már magunk mögött. Már nem helyeslünk olyan dolgokat, melyek elfogadhatóak, sőt kötelezőek voltak abban az időben, mint például az engedetlen gyermekek vagy a hitetlenek megkövezése. Még az Újszövetség erkölcsét is jórészt kinőttük, legalábbis ami például a nők alávetettségét, vagy a homoszexuálisok kirekesztését illeti, akik "bűnük" miatt ugye a "pokolban" fognak égni. Fontos megérteni, hogy a vallás, mint az erkölcs forrása, elég veszélyes lehet, mihelyst ezen erkölcs túlhaladottá válik, és különösen akkor, ha ez az "erkölcs" a másként gondolkodók kirekesztésére irányul. Mindebből nyilvánvaló, hogy bármely szent könyv statikus etikai szabályrendszere elkerülhetetlenül gátolni fogja az erkölcsi fejlődésünket.

santa2-hu1.jpg

Mi a helyzet a vallás jótékony hatásával?

Nem hiszem, hogy a vallásnak volna bármi jótékony hatása, az pedig biztos, hogy semmi olyasmit nem tud véghez vinni, amire világi terápiák ne lennének képesek. Az a lelkiállapot, melyet a vallás biztosít, bár lehet nagyon "megnyugtató" olykor, nem segít megoldani a hívő problémáit. A vallás a gyógyulás illúzióját nyújtja, míg valójában a tetteinkért vállalt felelősséget helyezi át egy ismeretlen istenségre, és minden eseményre rápingálja, hogy "Isten terve". Ha a hívő valami nagyszerű dolgot ér el, és ezt egy istennek tulajdonítja, az az egyén kemény munkáját kisebbíti, pedig jó eséllyel az a valódi ok, és azt implikálja, hogy az egyén sokkal fontosabb volt Istennek, mint mások, akik pedig ugyanúgy imádkoztak, de hiába. Ráadásul, ha egy hívő valami rosszat tesz, a vallás megváltást nyújt számára mindössze a hit alapján, így megnyitva az utat bármilyen isten nevében elkövetett szörnyűség előtt azon a minden igazolást nélkülöző alapon, hogy ha hiszel, bűneid bocsánatot nyernek. A mondás pedig, miszerint "ez az élet csak egy próbatétel" egy kontraproduktív gondolat, hiszen elősegíti a vágyvezérelt gondolkodást egy nehezen megfogható és valószínűleg nem is létező túlvilági élet után, valamint arra inspirálja a hívőt, hogy eltékozolja ezt az életet, mint olyat, ami amúgy sem ér túl sokat.

Ha a gyerekeidet ateistának neveled, az nem ugyanolyan indoktrináció?

Mivel az ateizmus nem egy vallás, az egyszerű válasz az, hogy nem. Viszont nem is ateistának szeretném nevelni őket, bár remélem, hogy maguktól majd eljutnak erre a következtetésre. Azt gondolom, hogy fontos a gyermekeknek már korán egy egészséges adag vallási ismeretet biztosítani, sok dolgot megtanítani nekik az összehasonlító valláskritikától kezdve a vallás fenomenológiai megközelítéséig. Ha tanulsz összehasonlító valláskritikát, sokkal nehezebb vallásosnak lenned, mivel a vallások alapvetően olyan hasonlóak. Mindegyik gyökereinél hasonló kultuszok és próféták állnak, mindegyik egy helyi közösség sajátja volt, mígnem szélesebb körben is elterjedt, és mind hasonló módon tudott terjeszkedni; az erőszak és a térítés kombinációjával. A különböző vallások történeteit és mítoszait megismerve a gyerekek képesek lesznek minden vallást ugyanazon jelenség különböző részeiként értékelni, nem pedig a sok közül egyet felsőbbrendűnek tartani.

Nem a tudományt teszed meg valójában istennek? Te nem abban "hiszel", hogy a tudomány majd mindenre megadja a helyes választ?

A tudományban semmi helye nincs a hitnek. A hit szó szerint nem más, mint "egy bizonyíték nélküli állítás elfogadása igaznak", és így a teljes ellentéte a tudományos módszernek. Ebben rejlik a vallás és a tudomány harca. A vallásos ember a hitét egy könyvre vagy egy tanításra alapozza, mely transzcendensnek nevezi magát, azonban azt soha semmivel nem igazolja. A tudományos eredmények nem mindig helyesek, de ez általánosan elfogadott. Sőt, ez a legjobb része annak, ahogyan a tudományos megismerés működik, hiszen bármikor ki lehet őket javítani és módosítani, amint egy jobb magyarázat születik. A tudósok nem mondják egyetlen elméletre sem, hogy "szent", és így ne lehetne megkérdőjelezni, vagy jobb adatok fényében megváltoztatni. Nem kell hinnem a tudományban, hogy képes lesz mindenre megadni a helyes választ, mert ezek a válaszok már léteznek, nekünk csak fel kell fedeznünk őket. Távol vagyunk még természetesen attól, hogy mindent tudjunk az univerzumról, azonban abban a pillanatban, ahogy feladod, és elkezded "hinni", hogy minden történésért egy istenség a felelős, vége a tudományos kíváncsiságnak, az intellektuális felfedezéseknek.

Ha mégis van mennyország, nem akarnál oda jutni? Nem félsz, hogy a pokol mégiscsak valóság?

A mennyország és a pokol logikailag hibás elképzelések. Ha az örökkévalóság szemszögéből nézed, elég elképzelhetetlen, hogy ahova halálunk után kerülünk végtelen ideig, az csupán a tetteinken (és a hitünkön) múljon, egy kevesebb mint 100 éves időintervallum alatt. Végtelen büntetés a pokolban bármilyen földön elkövetett bűnért indokolatlan. Ezen megfontolás miatt, valamint amiatt, hogy nincs semmiféle bizonyíték a halál utáni életre, nem félek jobban a keresztény pokoltól, mint ahogy a keresztények félnek a muszlim pokoltól. Ezen túl, ha a menny és a pokol mégis léteznek, és a Jézusban való hit az egyetlen, ami megmenthet az utóbbitól, akkor a menny a bűnbánó gyilkosok és erőszaktevők lakhelye. És nemcsak a világtörténelem legszörnyűbb gonosztevőinek volna a lakhelye, de ráadásul egy örökké tartó istenimádás helye is mindazon emberek nélkül, akik más vallásban hittek, és akiket esetleg egész életedben mélyen szerettél. Semelyik részére nem vágyom egy ilyen mennyországnak.

Ha nem vagy vallásos, miért töltesz annyi időt a vallásokkal?

Bár soha nem voltam vallásos, mindig is érdekelt, hogy az emberek miért hisznek abban, amiben. A vallást mint jelenséget nagyon érdekesnek tartom. Mindig is élvezet volt számomra összehasonlító valláskritikát tanulni, beleértve a modern mitológiákat. A vallástudomány által ismerem a különböző kultúrák teremtésmitológiáját és az azokat kialakító hatásokat, a vallási rendszerek hasonlóságait és a bennük rejlő következetlenségeket, valamint azt, hogy hogyan nőttek - az erőszak és a térítő tevékenység együttese által - kis, helyi szokásokból a mai globális rendszerekké. A probléma ott kezdődik, amikor a hívők megpróbálják a saját babonáikat és hitüket másokra erőltetni, akár intézményeken keresztül, akár erőszakkal. Míg a fundamentalisták ölnek és meg is halnak a vallás nevében, addig az úgynevezett mérsékelt irányzat képviselői a törvényhozásban harcolnak, hogy például a kreacionizmus bekerüljön az iskolai tananyagba, vagy azért dolgoznak fáradhatatlanul, hogy egy kifejezetten szekuláris társadalomból keresztény nemzetet formáljanak. Hogyha hívők a vallást arra használják, hogy az oktatást és a gyermekek nevelését befolyásolják, valamint az állam és az egyház szétválasztását megszüntessék, akkor ott a szekularizmus híveinek is muszáj fellépniük.

Ha már az ateizmusodnál tartunk, nemde te is ráerőlteted azt másokra? Miért hangoztatod ezt annyira?

Semmi rossz nincs abban, ha nyíltan felvállalod az ateizmusodat, sőt az ilyen kérdések meglepően hasonlítanak arra, amikor homoszexuálisoktól kérdezik meg, hogy miért akarják "ilyen nyíltan" felvállalni az identitásukat. Azt mondani, hogy "ateista vagyok" semmivel sem erőszakosabb, mint a hívők által használt vallási jelképek. Például Amerikában rengeteg keresztény dologgal találkozunk a házról házra járó misszionáriusoktól kezdve az óriás templomokon keresztül, a "Mit tenne Jézus?" feliratú matricákon át az Ichtys (Jézus halas) és keresztes nyakláncokig férfiak, nők és gyermekek nyakán - annyian hirdetik azt, hogy "keresztény vagyok", annyi féle úton és módon, hogy azt megszámolni is képtelenség. Számomra és a többi ateista számára is sajnálatos, hogy a legtöbb kultúrában a vallásosság számít alapértelmezett világnézetnek, a status quo nyílt kritizálása pedig gyakran eredményezi a kritikusok diszkriminációját. Az ateisták pedig nem járkálnak házról házra, hogy árusítsák a saját márkájú "igazságukat". Az ateistáknak nincsenek óriási adómentes intézményeik hatalmas politikai befolyással rendelkező bizottságokkal, amelyek az ateizmus iránt lennének elkötelezve. És ami a legfontosabb, az ateisták nem hirdetik lépten nyomon, hogy aki nem ért velük egyet, az örökké a pokolban fog szenvedni.

Isten olyan, mint a szél... nem látod, mégis tudod, hogy létezik. Miért hiszel a szélben, Istenben pedig nem?

Nem azért nem hiszek istenekben, mert láthatatlanok, hanem azért, mert abszolút semmiféle bizonyíték, semmilyen általunk ismert dolog vagy erő nem mutat egy felsőbb lény létezésére, vagy akármilyen természetfeletti dologra. Isten egyáltalán nem olyan, mint a szél. Pontosan és érthetően meg tudjuk vizsgálni a szél útját és mozgását, és amikor különösen veszélyessé válik, és komoly viharrá alakul, akkor még látjuk is a mozgását, és képesek vagyunk megérteni az azt létrehozó erőket. Érezzük az erejét, és tudományosan le is tudjuk írni, hogyan működik. Ha egy vihar után az úton egy kicsavart fát látok, akkor feltételezem, hogy a szél tette ezt, azonban semmi olyan eseményt nem ismerünk, amelyért ugyanígy egy "isten" lehetne a felelős. Egészen különféle helyzetek és szituációk léteznek, azonban egyről sem tudunk, melynek leírásához szükség lenne egy istenre. "Isten ereje" nem olyan, mint a szél, mert a széllel ellentétben itt nincs semmiféle erő, amit le lehetne írni.

Miért teszed azt, amit teszel? Mi értelme a szekularizmus hirdetésének?

Azt gondolom, hogy valódi változást tudunk elérni, ha megmutatjuk a rejtőzködő nem hívőknek, hogy nincsenek egyedül, valamint ha ráébresztjük az embereket a vallásaikban levő tévedésekre és azok negatív következményeire, melyeknek (gyakran akaratlanul) egész életüket szentelik. Néhány ember egész életében egy olyan vallást szolgál, mely az "igaz vallásnak" mondja magát... Ők sokszor tagadják a tudományos tényeket, melyek ellentétben állnak az ókori szent irataikkal, néha igyekeznek elnyomni azokat, akik nem értenek velük egyet, és mindezt egy olyan istenség nevében, aki teljességgel megismerhetetlen... De néha ők is képesek felébredni. Alkalmanként közülük is akad, aki felismeri, hogy mindegyik vallás emberi eredetű, és egyik sem az "igazi". Amikor pedig ez megtörténik, onnan kezdve képesek teljes mértékben boldog és tartalmas életet élni mindenféle dogma nélkül, valamint a halál utáni életről szóló elképzelésektől és az attól való félelemtől szabadon. Ha bármily kicsiny szerepet is tudok játszani a folyamatban, hogy az emberek minél őszintébb életet tudjanak élni, akkor már van értelme annak, amit teszek.

ateista vagyok 01.jpg

Ha nem hiszel Istenben, akkor mi az élet értelme?

Véleményem szerint az élet, beleértve a nem emberi életet is, egyetlen objektív "értelme" az a velünk született ösztön, hogy utódainkban továbbörökítsük a génjeinket. Ez alapján, mint ateista, nem állítom, hogy létezne bármiféle transzcendens "Élet Értelme". Azt gondolom, hogy az élet annyi, amennyit kihozol belőle. Megértettem, hogy nem élhetjük ezt az életet azt tettetve, mintha ez csak egy "teszt" volna, amit egy láthatatlan és megfoghatatlan teremtő isten tűzött volna ki számunkra. És nem tölthető a különböző vallási tradíciókkal és szerveződésekkel való azonosulással, melyek a történelem során oly sok elnyomás és erőszak forrásai voltak. Őszinte véleményem, hogy életünket ezen a földön nem szabad arra fecsérelnünk, hogy hihetetlen kegyetlenségeket, gyilkosságokat és betegségeket próbáljunk igazolni valamiféle "isteni tervvel", vagy azzal, hogy valami nagyobb jó érdekében történnek, sem azzal, hogy különféle ősi iratokhoz ragaszkodunk, melyek rosszul leplezett fanatizmust és szexizmust hirdetnek. Sokkal inkább meg kell találnunk a módját a boldog és kielégítő életnek itt és most, tekintet nélkül a halál utáni dolgokra, melyekről ráadásul nem is tudunk semmit.

 

Forrás: David. G. McAfee: Mom, Dad, I'm an Atheist: The Guide to Coming Out as a Non-believer. Dangerous Little Books, 2012.

Fordítás: Magyar Szekuláris Egyesület

Címkék: ateizmus

3 komment · 4 trackback

A bejegyzés trackback címe:

http://szekularis.blog.hu/api/trackback/id/tr945678609

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Ateisták jellemző dogmái 2017.02.25. 13:06:29

  Az ateizmus is hit? Milyen dogmákban hisznek az ateisták? Tudom fura és önellentmondásosnak látszó a kérdés, pedig nem az. A látszólagos önellentmondások feloldhatóak. Ugyanis egy olyan eszmerendszer, aminek logikátlan, vagy következetlen elvei va...

Trackback: Síkhülye ateisták 2017.02.25. 13:06:09

Az egyik legnagyobb gond az ateistáknál, hogy megragadtak a létezik-e a létezés szó "magvas" fejtörőnél. Az a másik legfőbb gond, hogy nem fogják fel, hogy Isten nem más, mint egy gyűjtőszó. Tehát az Isten gyűjtőszó létezik. Punktum. Hülyeségek tehá...

Trackback: Ateizmus is Marhaság 2017.02.25. 13:05:52

Kitalálok valami nyilvánvaló Marha-ságot az Isten-ségekhez hasonlóan. Nagy "M"-mel, mert ebből csak egy van. Ezt a Marhaságot sokat tagadják. Mi értelme van nyilvánvaló Marhaságot tagadni? Tudományos és logikus szempontból semmi értelme. Legyen ez a...

Trackback: Isten egyértelműen kívül fekszik a tudomány hatókörén? 2017.02.25. 13:05:25

Sokan állítják ezt és sokan az ellenkezőjét. Az eddig általam fellelt kétoldalú, istenhívő és istentagadó, oda-vissza érvelések egyike sem volt kellően pontos és általános érvényű. Azaz ezek nem tudományos érvelések. Ezért ezeket nyugodtan el lehet vet...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

the Static 2013.12.06. 16:24:49

Nem rossz, nem rossz, de én egy kicsit aktívabb ateizmust tartok jónak: a vallásoknak el kell tünniük, mert veszélyesek mind az egyén, mind az emberi faj túlélésére.

Barát Csaba 2013.12.08. 14:50:35

"Ha nem hiszel Istenben, akkor mi az élet értelme?"
szabadon választható, ennyi

Rézfánfütyülő fűzangyal 2016.12.06. 15:47:40

Ez egy igazi Amerikai Ateista Kiskáté. Alig különbözik egy szokásos katekizmustól. Különösen a z erkölcsi rész áll nagyon formalizált, és gyenge érveken. Ezt, ha hívő lennék, alaposan kihasználnám.