Válasz Orbán Viktornak a Reformáció emléknapján elhangzott beszédére
Európa és a modern demokrácia történelme a szekularizáció történelme is egyben. Ma Magyarországon pedig itt az ideje, hogy minél többen és egyre hangosabban hívjuk fel a figyelmet arra, hogy kormányunk és pártunk a Nagy Testvérrel az élén 2010 óta folyamatosan a szekuláris értékek ellen (is) küzd, vissza kívánja forgatni az idő kerekét, de nem csupán néhány évvel vagy évtizeddel, hanem jó 300 évvel! Azt állítja: "Európa (és így Magyarország) vagy keresztény lesz, vagy nem lesz."
Hazugság. Európa, ahogyan ma ismerjük, és ahogyan a jövőben is ismerni szeretnénk, semmilyen értelemben sem áll a kereszténység, sőt semmilyen más vallás alapján sem. A szekularizmus alapján áll. A demokratikus társadalmi párbeszéd alapján áll, melyet egymástól különböző felfogású emberek alakítanak közösen, egymás és a világ egyre jobb megismerése és megértése által, az egyéni különbözőségek elfogadása és a jövő társadalmáért vállalt közös felelősség alapján. Európa alapja a párbeszéd, és nem a kinyilatkoztatás.
A vallások, ahogyan az emberek is, sokfélék. Különbözőek vagyunk mind személyiségünkben, mind elveinkben, eszméinkben. Azonban ahhoz, hogy egyikünk se érezze magát alacsonyabb rendűnek, kirekesztettnek, közös nevezőt kell találnunk. Olyan elvet, mely mindenkinek megadja a jogot és a lehetőséget, hogy saját egyénisége, saját elvei alapján rendezhesse be az életét. Ha keresztény vagy, lehess keresztény a saját életedben, de nem hozhatsz olyan törvényeket, amelyek másokat is kereszténnyé kívánnak tenni. Ha buddhista, zsidó vagy muszlim vagy, követhesd vallásod előírásait szabadon a saját életedben, de ugyanúgy ne hozhass olyan törvényeket, melyek másokat is buddhistává, zsidóvá vagy muszlimmá kívánnak tenni, vagy a hited által diktált szabályok követésére kényszerítenek. Legfőképpen pedig: az állam semmilyen helyzetben ne kívánja előírni senkinek, hogy milyen vallást vagy politikai ideológiát kövessen. Ez a szekularizmus. A szabad döntés joga saját gondolataink, hitünk felől. Állami szinten.
Ma Magyarországon a kereszténység lett a hivatalos állami ideológia. Nem mintha ennek az állami kereszténységnek bármi köze lenne valamilyen bibliai vagy jézusi tanításhoz, de ez nem is fontos. Ami ennél fontosabb, hogy Magyarországon mindössze 5 millió keresztény él. Ha a magyar kormány, a magyar állam a szekularizmust, a szekuláris értékeket (szabadság és emberi jogok, egyházak és állam szétválasztása, plurális demokrácia) semmibe veszi, ne adj' isten harcot folytat ellene, azzal szükségszerűen minden állampolgárt, aki nem a hivatalos (keresztény) ideológiát kívánja követni, másodrangúnak ítél, kiközösít, és megfoszt a minden embert ugyanolyan mértékben megillető alapvető jogoktól. Ma Magyarország lakosságának a fele tartozik a másodrangú állampolgár kategóriájába. Az egyik 5 millió ember egyenlőbb a másik 5 milliós "kisebbségnél". 5 millió nem keresztény, tehát 5 millió nem kívánatos személy országa vagyunk. De ne aggódjunk, az állam missziós hadjáratot folytat ezekért az elveszett lelkekért is.
Ennek az államvallási hadjáratnak a legszembetűnőbb terepe az oktatás. Állami évnyitó egy templomban, szabadon választható hittan és (keresztény) erkölcstan, nacionalista és (keresztény) vallási tananyagok a legkülönbözőbb tankönyvekben (irodalom, környezetismeret, ének-zene), a többségében keresztény egyházaknak átadott rengeteg iskola... Mindaz, ami a felvilágosodás óta a demokrácia, a tudomány, az oktatás és a társadalmi pluralizmus területén történt, ma néhány törvénnyel, rendelettel és határozattal itt foszlik semmivé a szemünk előtt. És ami a legrémisztőbb: a gyermekeink már tudni sem fognak arról, hogy léteztek más alternatívák, hiszen még a történelemértelmezést is állami (keresztény) kézbe veszik. Így azt a munkát, amit a keresztény egyházak eddig nem tudtak elvégezni, most az állam elvégzi helyettük: tömegesen gyárt nekik (és persze magának) új híveket.
Az oktatási reform eredményeképp a magyar iskolák többé nem gondolkodni tanítják meg a gyermekeket, hanem arra, hogy miről mit gondoljanak.
Ezért együtt mindazokkal, akik vallási meggyőződésüktől függetlenül hisznek a demokráciában, az emberek egyenjogúságában, az önálló véleményalkotás és gondolkodás fontosságában, az állam vallási semlegességében és így a szekuláris értékekben, egyre hangosabban és egyre erőteljesebben kívánunk hangot adni annak, hogy a kereszténység államvallási szintre helyezésével nemhogy nem értünk egyet, de kikérjük magunknak! És határozottan állítjuk, hogy akiknek ebben az ügyben a leginkább fel kellene szólalniuk, azok éppen maguk a keresztény egyházak, amennyiben nem akarják magukat politikailag kompromittálni, amennyiben nem akarják a lelki üzenetüket politikaira cserélni, amennyiben nem akarják hitüket a politika főpapjai részére 30 ezüstért megtagadni és áruba bocsátani. Minden szekulárisan gondolkodó keresztény, minden más vallású és minden vallás nélküli magyar állampolgár nevében követeljük:
Szekuláris iskolát!
Szekuláris alkotmányt!
Szekuláris jogállamot!