Miközben édes szülőhazánk, e lángoktól ölelt kis ország Battonyától Nemesmedvesig rezsiháborúját vívja a világ-SZDSZ Moszkvából, Brüsszelből és Washingtonból vezérelt pénzszivattyúi ellen, szeretnénk felhívni a kormány figyelmét egy eddig méltatlanul hanyagolt, szűz területre, melyről elfeledkezett az unortodox gazdaságpolitika. Nem elég, hogy ez az iparág nem adózik és luxusprofitot vág zsebre, de rendkívül tehetős, tőkeerős anyacégekkel rendelkezik, akik hosszútávon gondolkodnak, ezért a bankok és energetikai cégekhez hasonlóan zokszó nélkül fizetik majd ki a különadóknak nevezett váltságdíjat. A kárhozott lelkek piacának újraosztását a - kodifikációs remekmű -  egyházi törvény által üdvözlendő lépésnek találjuk, de azt mégsem tartjuk egy erős államhoz méltónak, hogy az egyházak holmi mutyizással, születésnapi hálaadó imával, szószékről előadott agitációval vagy egy kevésbé kritikus televíziós csatornával válthassanak működési engedélyt.

Bár korábban úgy tűnt Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter bejelentése alapján, hogy a kisbabák már három hónappal előre megérezték az egykulcsos adó hatását, és kedvük lett megszületni, azonban a trend mégsem bizonyult tartósnak, és a születésszám soha sem látott mélységbe zuhant, ami népességcsökkenést okoz. Ilyen demográfiai viszonyok között az egyházaknak is meg kell érteniük, hogy nem tartható fent az eddigi gyakorlat, hogy ingyen hozzáférhetnek egy olyan egyre csökkenő számú, korlátos jószághoz, mint a hiszékeny lelkek, sőt 10 és 100 milliárd forintokat kapnak a térítési tevékenységük finanszírozására. Amikor szorgos népünk élethalálharcát vívja, akkor a bizniszegyházaknak is ki kell venniük a részüket a fülkeforradalom rezsiháború anyagi támogatásából. Nem állhatunk meg félúton. Hány hadosztálya van a Vatikánnak? Ellenben a kincseskamráik tele vannak arannyal.

Javaslatunk tehát a következő: vezessünk be egyházi koncessziós díjat! Ahelyett, hogy az állam továbbra is pénzzel tömné őket, azok az egyházak, amelyek Magyarország területén üzleti és hitéleti tevékenységet kívánnak folytatni, fizessenek területi vagy létszám alapú engedélyezési díjat. Ha a vezetékes és mobil telefonszolgáltatók, műsorszolgáltatók, dohánytrafikok is kipengetik, akkor majd pont legnagyobb kincsünkről, a magyar emberekről mondanánk le ingyen? Meg is érdemelnek némi fegyelmezést: most, hogy többszázezer ártatlan nebulót hajtottunk a karmaik közé, köszönet helyett értetlenkednek, hogy ki fogja kifizetni a hittankönyvet és a hittantanárok nyári vakációját, és még az egyházi esküvő állami szintre emelése ellen is ágálnak. Nem érdemelnek ezek a hálátlanok mást, mint az egyházi koncessziós díjat! Vagy létszám vagy területalapú koncessziók kiírását támogatnánk, ezen utóbbi esetben illeték ellenében megengednénk a "számhordozás" lehetőségét.

Az egyházügyi koncessziós adó bevezetése a szokásos forgatókönyv szerint működne. Először bevetjük az egyházellenes propagandát: pedofil ügyek, paloták, luxusprofit stb. Amikor a közvéleményt sikerült az egyházak ellen fordítani, akkor bedobjuk a koncessziós adó ötletét. Ha az egyházak vagy az ellenzék azzal riogatnak, hogy ezzel megnövekednének a hívők költségei, akkor majd szokás szerint azt mondjuk, hogy a lelkekért folytatott nagy versenyben az egyházaknak nem lesz módjuk arra, hogy a hívekre áthárítsák a díjat. Az anyaegyházak meg kénytelenek lesznek külföldről pótolni a veszteséget, ha nem akarnak piacot veszteni. Ha mégis akadékoskodnának, akkor majd megfenyegetjük őket, hogy nem kapnak felmentést a számviteli törvény alól, sőt eltöröljük az adómentességüket is. Na, ugye.